Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

gyakran szereplő körbefutó - az ún. Vandekyan-motívum -, amely reneszánsz virágdíszt keretez (1678. évszámmal). (XI. kép) Igen jellemző a habán „virágos reneszánsz" festésre a legömbölyített oldallapú, négyszögletes palack („1672: Jar: Domine" felirattal), amelyen hagymakupolás városrészlet virágdekorációval változik, az edény két-két oldalán ornamentális keretbe foglalva. Az eddig négy alapszínt variáló munkák közül kiemelkedik a kék monacrom (egyszínű) festésű, hatszögletes, ónkupakos gyömbér- vagy teatartó, amely delfti közvetítéssel távol-keleti hatást tükröz. Az ugró szarvas és a kék madár is kedvelt díszítőeleme a habán kerámiáknak. Ebből a fajtából két (1705ből és 1724-ből való) (XII. kép) példányt mutatunk be. Erdélyben készítették, a márvány erezetét utánzó mintázattal a XVIII. századi alkoholtartót. Alatta 1720-as évszámos, gerezdelt, karcsú kiöntőkancsó. A mellette levő vitrinben porított gyógynövénylevél tartására szolgáló, kék levél- és virágmintás, négyszögletes, dunántúli habán edény áll. Két kis hasas, a Nagyszombat melletti kosolnai manufaktúrából származó patikaedény zárja le a habán korszakot. A magyar fajanszgyártás történetének fordulópontja 1743. Az udvar alapította holicsi manufaktúra ebben az évben kezdte meg munkáját. A holicsi készítményeken francia (Strassbourg) és olasz (Castelli) hatás mutatható ki. A minőséget a gyár habán származású munkásai biztosították. Holics legszebb patikaedényei az egri jezsuita patika hasáb alakú palackjai, amelyeket az alapító Telekessy püspök címere díszít (XVIII. század közepe). (VI. kép) Még három fajansz és egy későbbi keménycserép holicsi patikaedény látható. Az első budai fajanszgyárat Kuny Domonkos (1754-1822) alapította 1785-ben. Ő már nagysorozatú patikaedényeket készített: előbb fajanszot, később keménycserepet. Az OF jelű edények jellegzetessége az ágból alakított kartus. (52. ábra) A harmadik vitrinben a XIX. század első felében alapított fajansz- és keménycserépgyárak termékeit mutatjuk be. Az olcsóbb előállítási költségek miatt hamar elterjedt hazánkban is az angol keramikus, Wegwood, találmánya (17651768), a keménycserép. Magyarországon is egymás után alakultak keménycserépgyárak: Körmöcbánya (1815), Kassa (1801), Pápa (1802), Murány és Igló (XIX. század első fele), Rozsnyó (1808), Miskolc (1832), Apátfalva (1843) stb. A régi fajanszgyárak közül Holics még 1786-ban, Tata 1824-ben, Buda 1809ben tért át a könnyen kezelhető keménycserépgyártásra. A felsorolt magyar gyárak patikaedényeit állítottuk ki ebben a vitrinünkben, bemutatva a XIX. század eleji magyar ipar fejlődését. Az 1717-ben feltalált porcelán még a XVIII. század végén is igen drága volt, csak az udvari főnemesség tudta megvásárolni. A gazdag polgári rétegek figyelme - ide tartoztak a gyógyszertár-tulajdonosok is - a sokkal olcsóbb, de mégis a porcelán hatását keltő opál-, csont- és tejüvegből készült edények felé fordult. Magyar üveghuták (Körmöcbánya) is készítettek opálüvegből patikaedényt. Két szép példányt mutatunk be a XVIII. század elejéről.