Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

ki orvosi karral. Perliczi János (1705-1778) 1751-ben hasonló kérelemmel fordult Mária Teréziához, de nem talált meghallgatásra. „Az ausztriai birodalom orvosi reformátora", Gerhard van Swieten tanácsára és közbenjárására jött létre az orvosi fakultás Nagyszombatban. 1769. november hó 7-én kelt az a legfelső kézirat, amely elrendelte az orvostudomány tanítását. Mérföldkő ez a nap a magyar orvosi oktatás történetében. A korszerű oktatást akadályozó tényezők - kevés beteg, a boncolási lehetőség korlátozott volta - miatt került az egyetem 1777-ben előbb Budára, majd 1784-ben pedig végleges helyére, Pestre, ahol jelenleg is működik. Az orvosi kar alapításának történetét külön vitrinben mutatjuk be. (45. ábra) Georg Hoefnagel (1542-1600) eredeti színes metszete mutatja be a XVI. század végi püspöki székhelyet, Nagyszombatot (latinul: Tyrnaviát). A tárló központjába helyeztük el a nagy magyar orvosdinasztia első tagjának, Lumnitzer Istvánnak (1747-1806) 1777-ben szerzett nagyszombati orvosi diplomáját (46. ábra), az arcképét megörökítő miniatúrát (47. ábra) és disszertációját. Emlékérmék (48. ábra) mellett a kor híres orvosainak - van Swieten, Plenck, Trnka, Haller, Csapó stb. - munkái láthatók. A vitrint híres orvosok arcképei keretezik: Trnka Vencel (1739-1791), aki 1770-től volt egyetemi tanár Nagyszombatban, 1786-87-ben pedig rektora volt a pesti egyetemnek; Pataki Sámuel (1765-1824), Erdély főorvosa, aki Kolozsvárott először végzett himlőoltást; Rácz Sámuel (1744-1806), az élettan tanára a budai és pesti egyetemen, a magyar nyelvű orvosi oktatás úttörője stb. Egy ritka metszeten I. Ferencnek (1768-1836) a lugosi hadikórházban 1789ben tett látogatását örökítette meg az ismeretlen művész. Korabeli magyar kórház belső ábrázolásáról nem maradt fenn más kép; ez adja meg a metszet orvostörténeti értékét. A múzeum féltve őrzött anatómiai anyagának legszebb darabja az az életnagyságú női viaszfigura (moulage), amelyet a magyar orvosi oktatás színvonalának emelése érdekében II. József (1780-1790) - több más viaszkészítménnyel együtt - 1789-ben a pesti egyetem orvosi fakultásának ajándékozott. A mű alkotója a firenzei Pitti-palotában működő viaszbábuműhely vezetője, Felice Fontana (1730-1802), a tudós apát volt, akinek irányításával a kor legjelentősebb olasz viaszszobrászai dolgoztak. A múzeum tulajdonában levő női viaszfigura alkotója feltehetően Ferrini vagy Clemente Susini. (50. ábra) A fekvő női akt feltárt mell- és hasürege látni engedi a belső szerveket, idegeket, ereket. A „valósághű" ábrázoláson túlmenően, amely tanítási célokat szolgált, a figurális megmintázás igen magas, művészi igényű szobrászi munka mesterjegyeit viseli magán. Valószínűleg ugyanebből a műhelyből kerültek ki azok a különböző testrészeket és szerveket ábrázoló további darabok (51. ábra), amelyeket a nagyszombati vitrinben és előtte helyeztünk el mint az egyetemi oktatás elengedhetetlen szemléltetőeszközeit. Miután az 1279. évi budai zsinat a szerzetes orvosokat eltiltotta a „véres