Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kölnei Lívia—Varjassy Péter: A jeruzsálemi Szent János Lovagrend ispotályai a középkori Magyarországon
8 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Szent István királyról nevezett temploma már készen állt. Utolsó kívánsága szerint oda temették el. Férje halálát követően Eufrozina özvegy királyné építtette fel a rendházat az ispotállyal együtt, s annak jövőjét bőkezű birtokadományokkal biztosította. A királyné egész életében jótevője maradt a lovagoknak. A Szent János Lovagrend iránti szeretete jeléül, a kor szokásainak megfelelően, jeruzsálemi halálos ágyán a rend ruháját is magára öltötte, később így temették férje mellé.7 III. Béla király 1193. évi megerősítő levelében 56, a rendházhoz tartozó birtokot sorol fel.8 Ezek a birtokok kevés kivétellel a rend kezén maradtak a 15. század végéig. Ekkor sokat eladogattak, sok pedig a vránai perjelség birtokába vagy egyes főurakhoz került át. Az ispotály 1165 táján készült el, 1166-ban már bizonyosan működött. Ezt bizonyítja az a fennmaradt oklevél, amelyben az ispotály szent szegényeiről esik szó.9 Ispotály alatt - mai fogalmaink szerint - kórházat és menedékházat együttesen kell értenünk. Székesfehérvárott is ápoltak betegeket, gondozták az öregeket, koldusokat, befogadták és ellátták az utasokat. Az utasok, a „vendégek” valamennyit fizettek ellátásukért az ispotálynak. Ez mutatja, hogy ott a módosabbak is megszállhattak. A székesfehérvári johannita ház sorsa szorosan összefüggött az Ispotályos Rend általános sorsával hazánkban. V. István 1272. április 5-én meglátogatta az ispotályosok templomát, amelyben Eufrozina királyné hamvai pihentek. Ekkor Pontius, a magyar-szlavón tartományfőnök, felhívta a király figyelmét szegénységükre. V. István megszánta s mindennemű adózástól felmentette őket. Sajnos a rendház anyagi gondjai a későbbiekben sem oldódtak meg. A bérlőik sem fizettek, jobbágyaik sem tudták a birtokot kellően megművelni, ugyanis a 15. században számos alkalommal kellett pereskedniük, mivel birtokaik egy részét néhány főúr időlegesen elfoglalta, fegyveresen háborgatta.10 11 Vránai anyaházuk is egyre többször követelt pénzt tőlük, így könnyen megérthetjük, hogy a fehérvári ispotály a 15. század folyamán eladósodott.11 Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a Szent János Lovagrend helyzete rendeződött. A rendház ekkor, a 15-16. században volt a „legmagyarabb”. Elöljárói közt László, Szabás István, Szabadi Miklós, Fehérvári Péter, Bikádi Pál, Dalmadi(y) Sebestyén neve fordul elő.12 13 14 A rendházban példás munka és élet folyhatott. Tamás mester, az esztergomi Szent Erzsébet ispotály főnöke úgy szerette a fehérvári házat, hogy Czirákon levő birtokát 1534- ben ennek az ispotálynak adományozta, ahol valamikor oly szép napokat töltött.13 14 7 Mártonffy Ernő: A székesfehérvári ispotály története. Bölcsészdoktori értekezés, Dárda, Arady Lajos könyvnyomdájában, 1918. 4-6, 7-8, 24, 26-27, 29-30, 32, 33. 8 Reiszig Ede: A János-lovagok birtokviszonyai Magyarországon. Történelmi Tár,. Bp.,Magyar Történelmi Társulat, 1911.393. 9 Hazai Okmánytár VII. 1. Hivatkozik rá: Mártonffy Ernő: A székesfehérvári ispotály története. Bölcsészdoktori értekezés. Dárda, Arady Lajos könyvnyomdájában, 1918. 4-8. 10 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története főtekintettel az egyházi intézetekre..., I. kötet. Az esztergomi egyház-tartomány, Pest, Eggenberger, 1870. 237-241. 11 Knauz: Mon. Eccl. Strigon II. 218. Hivatkozik rá: Mártonffy Ernő: i.m., 29-30. 12 Történelmi Tár VI. 23. 19 71. 239. Hivatkozik rá: Mártonffy Ernő: i.m. 32. 13 Podhradczky József: Okmányos közlések —tői. Magyar Történelmi Tár,.VI, 1859, Pest, Eggenberger, 239-241. Idézi még: Mártonffy Ernő: i.m. 32. 14 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. III. kötet, Bp., MOKT, 1931. 157.
