Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Offner, Robert—Tuka László: Tobias Mauksch kolozsvári patikus és gyógyszerészi Instructioja (1793)
62 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) 3. Wladárné Wittis, szül. Königbergi nő volt és előbb Schuster Márton gyógyszerész, jelenleg Eger nevű gyógyszerész úrhoz Enyedről, harmadszor férjhez ment, a marosvásárhelyi Wladar Ádám gyógyszerész úrnak excreditálása miatt sok kellemetlenséget okozott, miért is ez az öcscsét, Turócz-megyéből való Wladar Mátyást tette meg végrendeletileg egyedüli örökösévé. Mivel azonban ez az úr nem volt tanúit patikus és nagyon elhanyagolta a patikát, - amely különben is az adósságok miatt három hónapig zárva volt, - pénz nélkül, egy Kupitzer nevezetű gondnoknak adta át. Mivel azonban ez sem volt arra való ember, és ő is belátta, hogy a gyógyszertár teljesen tönkremegy - és a hitelezőkkel sem szabad centírozni, úgy dr. Kovács ajánlatára midőn ez Marosvásárhelyről Turóczra útazott, hozzám jött, elmesélte a misériáját és megkért, hogy a gyógyszertárat vegyem meg. 4. Miután engem az Isten akarata, már másodszor is Marosvásárhelyre kért és tekintettel arra, hogy Marosvásárhely egy sz. kir. város, amely az erdélyi kir. ítélőtábla illetve Tabula Regia Judicaria székhelye, továbbá tekintettel arra, hogy magában a városban úgy, mint a vidéken sok előkelőség van, a gyógyszertárat 1790. év május 11-én 4800 forintért megvettem. 5-6. Miután az embernek nem mindenkor nyílik alkalma, hogy egy jól situált városban egy gyógyszertárat megvehessen, arra igyekeztem, hogy sok gyógyárú befektetésével és egy jó Provisor alkalmazásával gyógyszertáramnak jó renomét csináljak, amit Isten segedelmével el is értem és egy három éves forgalom után szép haszonra tettem szert, s a befektetett tőkémet nem kamatoztathattam sehol sem jobban, mint itt. 7. Ugyanabban az időben, 1790. május havában Marosvásárhely polgára lettem. Ennek azért is örvendek, mert majd annak idején kedves fiam, mint utódom, ugyanitt a város polgára és gyógyszerésze minden akadly nélkül lehet. 8. Mivel azonban a gyógyszertárért fizetett 4800 forint nem volt elegendő arra, hogy a Wladar-féle adósságokat törlesszem, még külön 240 forinttal pótoltam, hogy lehetőleg minden hitelezőt kifizessek és a gyógyszertárat az adóságoktól megszabadítsam. 9. M. Wladar úrnak azon kívül a kint álló pénzekért még külön 1000 forintot adtam, amely összeget a befolyó pénzekből levonásba hoztam. A Wladar-féle gyógyszertárat terhelő adósságok és követelésekről szóló felmentvény kezeim között vannak. 10. A gyógyszertár megvétele alkalmával főképpen azért, hogy a jó és rossz fizetőket és részben a vidéket is megismerhessem, Botz János jólismert árat magam mellé vettem, a nemfizetőket felkerestem és az incassált 2000 forinton felül ennek 30%-át neki adtam. Miután J. Botz úr 1793-ban elment, Wladar úr pedig Turóczból leutazott, hogy a többi incassálandó pénzeket átvegye, a többit egy Horváth nevű táblai írnoknak saját felelősségére a feléért átadtam és igy hála Istennek, Wladartól teljesen megszabadultam. 11. Itt még fel kell említenem, hogy Wladar özvegye, - akiről a 3. pontban említést tettem, és aki Eger úrhoz ment férjhez, - panaszt akart emelni a gyógyszertár szabálytalan vétele ellen. Én a gyógyszertár vételét, Marosvásárhely városi tanácsa által hivatalosan megerősítettem, mire M. Wladar örökösei e szándékuktól kénytelenek voltak elállani. 12. Miután hála Istennek 3 év óta a gyógyszertár bortokában vagyok és a lehetőség szerint mindent rendbe hoztam, remélem, hogy hozzátartozóim halálom után azt, jó Isten gondviselése kíséretében nyugalommal és megelégedéssel fogják tovább is használhatni. 13. A gyógyszertárvételi szerződésem a vaskasszában van, a többi bizonyítványok, oklevelek azonban a No. számú íróasztal fiókjában vannak.
