Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
112 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) pozsonyi német újság mellékletében terjedelmes Jelentést (Anzeige) tett közzé a himlőoltás állásáról. Rövid „nemzetközi” körkép után ezt írta: pesti orvosi kar indítványozni akarta Őfelségének, az osztrák államok minden fakultásáról egy orvost kinevezve, dr. Carro bevonásával Bécsben tanácskoznának azon rendszabályokról, melyeket elfogadnának, hogy a tehénhimlőoltás (Kuhpockenimpfung) az osztrák államokban az állam védelme alatt nyilvánosan vezettessen be — hogy már megtörtént-e, nem tudom...”22 (Beke, 757). Beke értesülését valószínűleg Carro - eredetileg francia nyelven megjelent - Megfigyelések és tapasztalatok a tehénhimlő beoltásáról című könyvének német fordításából szerezhette. A könyv utolsó oldalain Carro közli a pesti orvosi kar dékánjának, Schraud Ferencnek, 1801. április 20-án keltezett, latin nyelvű levelének német fordítását. Ebben írja Schraud, mire készül az orvosi kar - lásd Beke fogalmazásában. Carro nem kommentálta Schraud javaslatát. A pesti orvostudományi kar történetét feldolgozó Győry nem ír Schraud dékán ilyen irányú kezdeményezéséről, sem az 1802-től országos főorvossá (protomedikussá) előrelépő Schraud himlőoltás körüli ténykedéséről.23 Mindmáig egyetlen modern életrajza is mindössze ennyit közöl: „Országos főorvosként jelentős szerepe volt abban, hogy hazánkban megkezdődött majd elterjedt a himlőoltás, amelyet ő maga ugyan nem végzett”.24 A törvényes, hatósági szabályozás mellett érvelt a vakcinálás egyik erdélyi úttörője, Nyúlás Ferenc is (1758-1808) a Kolozsvári tehénhimlő című, 1802-ben kiadott könyvében. „Sok paraszt inkább hagyja meghalni gyermekét, semmint fizessen a doktornak” ti. a védőoltásért, viszont ha törvény írja majd elő az ingyenes oltást, a csak a profitot néző orvosok sem utasíthatják azt vissza - írja szókimondó doktorunk.25 Korrigálnunk kell Friedrich azon állítását, hogy Nyúlás e véleményét erdélyi protomedikusként írta volna, hiszen az országos főorvosi állást csak 1806-ban foglalta el.26 27 A hatóság számára tehát az egyik feladat az volt, hogy a „szegény adózó nép” számára ingyenessé és elfogadhatóvá kell tenni a védőoltást. Másik fontos feladat: az oltók számára könnyen elérhetővé kell tenni az oltóanyagot. E két feladat megoldására született meg a Gortvay által említett, Schraud protomedikus által kezdeményezett 5524/1804 számú helytartótanácsi rendelet, mely az „óvhimlő oltonyozását az egész országba bevezette”.2'' E rendelethez két melléklet csatlakozott. Egy kilenc paragrafusból álló „népoktatás a védőhimlőrőF - csak a német nyelvű változatát találtuk meg a Zólyom vármegye iratait is őrző besztercebányai levéltárban Volks-Untterricht über die Schutzpocken címmel. A másik, 88 §-t számláló oktatás a seborvosok számára készült. Valószínűleg e rendelethez kapcsolódott az Országos Széchényi Könyvtár Kisnyomtatvány Tárában őrzött „7544. 1804 Keresztény szülők!” kezdetű röpirat is. Idézzük a témánk szempontjából fontos tételét: A tehénhimlő oltás általgyermekeiteket semminémű veszedelemre ki nem teszitek, midőn ezen oltást gyermekeiteknek akármelly idejekben, az Esztendőnek akármellyik részében, minden költség nélkül véghez vihetitek.. 22 Beke (1801) 757 23 Győry (1936) 24 Kapronczay (1976) 359 25 Friedrich (1972) 148 26 Spielmann (1984) 1579 27 Gortvay (1950)677
