Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
188 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) bombák a csepeli repülőtértől a Soroksári úton lévő Fantó olajfinomítón és vágóhídon át egészen a Ferencvárosig, mindenhová estek. Az április 3-áról 4-ére virradóra végrehajtott angol bombázással együtt a hivatalos jelentések így már 1073 halottról és 526 sebesültről szóltak. Kísértetiesen megismétlődött a főváros lakosságának az 1942. évi szeptemberi szovjet bombatámadás során tanúsított magatartása: az emberek nagy része a szirénák megszólalása után sem vonult le az óvóhelyekre. A tíz nappal későbbi, 1944. április 13-án végrehajtott, szintén a Ferencvárosi rendező-pályaudvar és a Fantó olajfinomító elleni második légicsapás során a fővárosban 532-en vesztették életüket és 1132-en sebesültek meg, illetve a támadást követő napokban még 50-en haltak bele sérüléseikbe. A székesfőváros polgármestere azonnal intézkedett éjjel-nappal, állandóan működő - orvosokkal, ápoló- személyzettel és mentőjárőrökkel rendelkező - segélyhelyek felállítására, amelyeket kulcs- fontosságú helyeken, elsősorban iskolákban, egészségügyi intézményekben és vásárcsarnokokban rendeztek be.37 Nyilvánvalóan a bombázások okozta súlyos kórházi férőhelyhiány állt annak az 1944. április 26-án keletkezett köriratnak is a hátterében, amely a rendkívüli viszonyokra való tekintettel, hivatkozva a fővárosi tanács 186.461/1944 - X. ü. O. sz. utasítására, elrendelte, hogy további intézkedésig a fővárosi kórházakba csak olyan betegeket lehet felvenni, akiknek kórházi ápolása életveszély elhárítása miatt feltétlenül és sürgősen szükséges, vagy akik ápolásának hosszabb elhalasztása az egészség és a munkaképesség visszanyerését súlyosan veszélyezteti.38 39 A következő - brit -, vasúti célpontok (Nyugati pályaudvar, Rákosrendező) elleni légitámadás május 4-éről 5-ére virradó éjszaka érte ismét a fővárost, előtte azonban a belügyminiszter rendeletére a főpolgármester 1353/Bp. - 1944. XIV. számú május 1-jei határozatával olyan rendkívül lényeges rendelet lépett hatályba, amelyben a háború tartamára az egészségügy (a mentőközpontok és a mentőszolgálat), illetve a tűzoltóság a három légoltalmi főkörzet alárendeltségébe került, vagyis a már korábban is számos egészségügyi elemet tartalmazó légoltalom még komplexebbé vált, gyakorlatilag a mai polgári védelem elődje jött létre. Április 29-én, Bis its László tisztiorvos irányításával hivatalosan megalakult Budapest Székesfőváros Hatósági Légoltalmi Mentőszolgálata, amely május 1-jén kezdte meg működését. E szervezet magába olvasztotta a BÖME-1, a Vöröskereszt, a Városok és Vármegyék Országos Mentő Egyesülete (VVOME) budapesti részlegeit, a mozgósított egészségügyi szakszolgálatokat, valamint a javarészt zsidó orvosokból álló 18. Légoltalmi Kisegítő Munkásszázadot.39 Vezetője ugyanaz az Orovecz Béla százados lett, aki korábban a Magyar Vöröskeresztnél megszervezte annak légoltalmi egységeit. Az átszervezés során így körülbelül 500 zsidónak minősülő orvost állítottak be az összesen 46 segélyhelyre, valamint önkéntes jelentkezés alapján zsidó gépkocsivezetők egész tömegét, akiket elsősegélynyújtásra is kiképeztek.40 A hatósági légoltalmi egészségügyi szolgálat gerincét ettől 37 Pataky - Sztanck - Tóth: A Magyar Királyság légoltalma. 30. 38 Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből. Bp., Medicina Könyvkiadó, 1967.,191. Hangsúlyozandó, hogy a rendelkezés ellenére a későbbiek során számos „beteget” - valójában zsidó üldözöttet - pusztán embermentési szándékkal felvettek a különböző kórházak. 39 Felkai: Magyar mentéstörténet. 39. 411 Bisits László vezetése módot adott arra, hogy minél több zsidó orvos helyezkedjék cl a mentőknél, és ezáltal megmeneküljön a vidékre való kiküldetés, illetve a munkaszolgálatra való behívás elől. Ugyancsak számtalan
