Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
88 Comtn. de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Periodicitása negyedéves volt, évfolyamszámozása a tanéveknek megfelelően egyik naptári évről átment a másikra. Hosszabb terjedelmű tanulmányok töltötték meg a folyóirat nagyobb részét. Helyet kaptak benne kisebb közlemények, hírek, kongresszusi tudósítások, könyvismertetések, statisztikai jelentések, és az Iskolaorvosi Szakosztály hírei is. A szerkesztőség orvosokból és pedagógusokból állt ennek megfelelően az írások között voltak tudományos és az ismeretterjesztő hangvételűek egyaránt. Felelős szerkesztő Braunhoffher Jenő a székesfőváros tisztiorvosa. A szerkesztő bizottságban találjuk Albrecht István elemi iskolai felügyelő igazgatót, Erdődy Kálmán c. kir. tankerületi főigazgatót, Csordás Elemér budapesti tiszti főorvost a főváros iskolaorvosi intézményének közvetlen irányítóját, Hainiss Elemér ny. egyetemi r. tanárt. A második évfolyamtól csatlakozott hozzájuk Johan Béla egyetemi c. r. k. tanár, az OKI igazgatója, későbbi belügyi államtitkár és Kemenes Illés tankerületi főigazgató. A hatodik évfolyam egy újítással indult, iskolaorvosi tanfolyamokon szerepelt előadások helyet kaptak hasábjain. Gyakran előfordult, hogy egy-egy témát többféle szemszögből, eltérő szakterületek képviselői is megvitattak. A folyóiratszámokat már az induláskor igyekeztek egy téma köré felépíteni. Indítottak több részes sorozatokat is, pl. A mindennapos esetek az iskolaorvos gyakorlatában vagy az Egészségügyi propaganda az iskolában címűt. A cikkek igyekeztek valamennyi iskolatípus egészségügyi kérdéseivel foglalkozni. A legtöbb írás azonban a középiskolákban folyó életet mutatta be, de gyakran közöltek írást az iskolaorvosi rendszer kialakításáról, működtetéséről, vagy tanácsot adott az egészségnevelés végzéséhez. Bemutatták a külföldi iskola-egészségügyet, épület higiéné, vagy az iskolaorvosi sorozás kérdéseit is. Az orvosi területek közül kurrens téma volt a szemészet, fogászat, kardiológia, neurológia, fül- orr- gégegyógyászat, táplálkozás és a fertőző betegségek és ellenük való oltások. Az, hogy a tbc-vel mindössze két írás foglalkozott talán azzal magyarázható, hogy akkor már létezett a témának önálló szakfolyóirata. A lap orvos foglalkozású szerzői közül több cikkel is jelentkezett Bárczi Gusztáv, Bodó Sándor, Csinády Jenő, Fazekas Imre, Hergloz Jenő, Maksay Ferenc, Perjéssy Kálmán, Pleczner Sándor, Sallay Imre, Tokay László, Zemplényi Imre, Zsindely Sándor. A második évfolyamtól munkatársukká szegődött Németh László is, aki 17 éven át iskolaorvosként kereste kenyerét.17 Az Iskola és Egészség hetedik évfolyama 1939/40-ben, a második világháború előestéjén már nem jelent meg. Az iskola-egészségügyi sajtó olyan publikációk tömegét tartalmazta, amelyek hű képet adnak a mai olvasónak is a 20. század eleje iskolásainak egészségi állapotáról. A témák szerteágazóak voltak, az épülethigiéniai kérdésektől, az antropometriai, tápláltsági viszonyoktól a speciálisabb betegségek előfordulásáig és kiszűréséig sok érdekes témával foglalkoztak a szerzők. Lássuk tehát a korabeli szaksajtó alapján, milyen volt a századelő iskoláinak állapota és az iskolások egészsége. 17 Batári Gyula: Az „Iskola és Egészség” című folyóirat és Németh László. Orvosi Hellap, 120 (1976) 48. 2930- 2932.
