Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
KAPRONCZAY Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés 67 aki a bécsi orvosi karon egy orvostanár és két kijelölt gyógyszerészmester előtt vizsgát tesz. A vizsgához kell a keresztlevél és tanulmányait bizonyító irat. A vizsgán nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudásáról is számot kellett adni. Ez után esküt tett arról, hogy munkáját lelkiismeretesen végzi, magas díjat nem szed, friss anyagokat dolgoz fel, mérgeket orvosi rendelvény nélkül nem ad ki, érvágást, orvosi munkát nem végez.9 A törvény rendelkezett arról, hogy egy patikus csak egy gyógyszertárnak lehet a tulajdonosa, köteles segédet tartani, akinek munkájáért minden vonatkozásban felel. Ugyancsak köteles tanulót tartani, aki katolikus vallású, és szorgalmas a munkavégzésben. A tanuló kiképzése négy esztendő, bizonyos jártassággal kell rendelkezni a latin nyelvben. Orvos nem tarthat fenn gyógyszertárat, bár nem tiltott, ha az orvos házi patika készlettel rendelkezik sürgős esetek ellátására, viszont ha saját maga előállít gyógyszereket, azt nem árulhatja pénzért. A gyógyszerésznek ügyelni kell a tisztaságra. II. Rudolf rendelete szerint munkáját a Dispensatorium augustanum és az Appendix vienensis előírásai szerint kell végeznie. Rendészeti feladattá tette a piacok felügyeletét, ahol gyógyszert, gyógyszernek minősülő anyagokat tilos volt árulni. Bizonyos gyógyszerek elkészítését csak a patikus végezheti el, segédeknek nem szabad ilyen készítményt előállítani. Már itt különbséget tettek gyógyszerészek, fűszeresek, cukrászok, stb között, akik közül az utóbbiak ugyan árulhatnak egyszerűbb gyógyszernek is minősülő szereket, de azokat nem állíthatják elő. Mindezt a helyi orvos köteles ellenőrizni, és azonnal feljelentést tenni a szabálytalanságok esetében. Az előbbi törvény csak korlátozott mértékben volt érvényes a magyar királyság területén. A katolikus vallást előíró fejezet ellentmondott a magyar gyakorlatnak, hiszen a felvidéki és tiszatáji városokban sok volt a protestáns, akik egyszerűen figyelmen kívül hagyták a király ilyen irányú rendelkezését. 10 Ezen a vidéken az orvosok többsége is protestáns volt, akik nagyrész gyógyszerészi gyakorlatot is folytattak, sőt gyógyszertárat tartottak fenn. Möller Károly Ottó besztercebányai orvos patikájában több gyógyszerész dolgozott és messze vidékekről keresték fel a gyógyszerészetet tanulni vágyók, szinte gyógyszerészképző intézménynek számított patikája. Hasonló hírnévre és megbecsültségre tett szert a kor jeles gyógyszerésze, Vette György is. Bizonyos toleranciára mindenképpen szükség volt, mert a települések számához és a lakosság létszámához viszonyítva kevés volt a gyógyszertár, így nem lehetett megkülönböztetéseket tenni vallási szempontból. Mária Terézia uralkodása alatt a vegyes vallású településeken inkább két gyógyszertárat működtettek, hogy a katolikus és a protestáns vallású betegek megtalálják a hitüknek megfelelő patikát és patikust. A patikaügyekben történő változások előkészítését mutatja az 1747-ben, Mária Terézia által elrendelt országos felmérés is. Célja a magyar királyság egész területén az orvosok, sebészek, gyógyszerészek, bábák összeírása, továbbá számba vették a betegellátást szolgáló intézményeket (ispotályok, világi és egyházi betegházakat, patikákat, szegényházakat, stb.). Az összeírás adatait a vármegyék és városok szolgáltatták a kancelláriának, elkészítőjük az alispán, a főszolgabíró, esetleg - ha volt - a városi-vármegyei orvos. A felmérés lényeges gyógyszerészettörténeti szempontból is, hiszen pontosnak tekinthető a világi és egyházi patikák és gyógyszerészek (gyakran csak a létszámukat adják meg) vonatkozásában is. Csak egy-két esetben közlik végzettségüket, inkább a patika gyógyszerkészletére, tisztasá'' Dcmkó Kálmán: A magyar orvosi rend története tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére Magyarorszá- gon a XVIII. század végéig. Bp. 1894. 390-396.
