Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
KALAKAN László: A légóegészségiigy története 187 kalmasak, így klímaszabályozó berendezést és légfűtést is létesítettek. Az Elektromos Müvek hálózatában előfordulható szakadás esetére az áramszolgáltatás biztosítására a szükségkórházban saját áramfejlesztő telep létesült. Gáztámadás esetén 200 személyre szükséges levegő tudtak volna beszívni, míg az intézet vízellátására a városi vízvezetékhálózathoz 2 csatlakozás készült. Ennek szakadása esetére 20.000 liter vizet lehetett tárolni egy erre a célra külön megépített nagy vasbeton víztárolóban. A vezető főorvos munkáját 15 orvos, 30 ápolónő - köztük özv. Horthy Istvánná, a kormányzó menye -, 4 műtős és 2 röntgen-laboráns segítette. A működési javaslat értelmében „a Szükség-kórház kizárólag a légitámadások alkalmával sérült egyének elhelyezésére szolgál. A sérülteket, amennyiben állapotuk megengedi, a szükséges orvosi ellátás után, vagy más kórházba kell áthelyezni, vagy el kell bocsájtani,”33 A működés egyik különös eleme volt, hogy oda - a két vezető orvos és három segédorvos mellé -, a korábban tervbe vett 15 orvossal ellentétben, 39 munkaszolgálatos orvost is beosztottak.34 Csak feltételezhetjük, hogy ennek részbeni oka a keresztény orvosokban lévő hiány lehetett, de ahogyan a tavasz folyamán a BÖME-nél lévő orvosokat is „átmentették” a légoltalomba, illetve számtalan egészségügyi intézmény figyelmen kívül hagyta a korlátozó rendelkezéseket, talán megalapozottnak tűnhet, hogy a Sziklakórházban is hasonló történhetett. A különböző kórházak bombabiztos műtőinek kialakítása és a Sziklakórház erőltetett ütemű kiépítése kapcsán joggal merül fel a kérdés, hogy hónapokkal a német megszállás és a hazánkat ért első szövetséges légitámadás előtt mi volt az oka e fokozott ütemű készülődésnek. A magyar politikai és katonai vezetők előtt nem lehetett kétséges, hogy a tengely- hatalmak számára 1943-1944-re egyre kedvezőtlenebbé váló katonai helyzet következtében Magyarországot is előbb vagy utóbb támadás fogja érni, így alig több mint két hónappal a főváros ellen intézett első szövetséges bombatámadás előtt, a minisztertanács a várható támadás miatt már határozott Budapest kiürítésének előkészítéséről. 1944. február 17-én - másfél hónappal az első angolszász légitámadás előtt - pedig szintén döntés született a székesfőváros közkórházaiban tartandó légoltalmi ügyeletes szolgálatról.35 Mai napig él az a hamis nézet, hogy az 1944. április 3-án Magyarország ellen végrehajtott igen nagy erejű első légitámadás kiváltó oka a két héttel korábbi német megszállás volt. Ezzel szemben Magyarország és Budapest szövetséges hadászati légierők által végrehajtandó bombázása 1943 végére már eldöntött tény volt, de a feltételek csak 1944 elejére értek meg. Az amerikai 15. AAF (Légi Hadsereg) már 1944. február 2-án - tehát másfél hónappal a német megszállás előtt - megkapta a parancsot a budapesti repülőgépgyárak bombázására, azonban a rossz időjárás miatt a bombatámadást nem hajtották végre. Ezután következett be az április 3-ai bombatámadás, amelynek célja a hazai vasúti közlekedés bé- nításával a német utánpótlási vonalak gyengítése volt.36 A bombázók célpontjai a Csepel szigeten lévő Dunai Repülőgépgyár és a Ferencvárosi rendező-pályaudvar voltak, azonban a pontatlan célzás és kapkodás, valamint az úgynevezett „bombaszőnyeg” taktika miatt a 33 BFL IV. 1504. b - KK1L, 5079/1943. ig. f. h. sz„ 1943 augusztus 26. 34 BFL IV.1420.k, Polgármesteri ügyosztály gyűjteményes iratai - Légoltalmi letétgyűjtemény 1942-től, 17. doboz, „A székesfőváros Lovas úti légoltalmi szükségkórház szervezetének és működésének szabályozása”, 1944. március 1. 35 BFL 180.393/1944. - X. üo., „Légoltalmi ügyeletes szolgálat tartása a székesfőváros közkórházaiban", 1944. február 17. A kórházaknak néprádiókat kellett beszerezniük a rádió útján történő riasztás miatt. 36 Pataky - Rozsos - Sárhidai: Légiháború. I. kötet, 127-133.
