Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 210-213. (Budapest, 2010)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS

242 Comm. de Hist. Artis Med. 210—213 (2010) besztercebányai orvosi magán-iskolája volt a legjelentősebb. A hazai orvosképzés régen várt megvalósításának is a Felvidék volt első színtere, 1770-1777 között a nagyszombati egyetem adott helyet az 1769-es felségrendelettel életre hívott első magyar orvosi karnak. A magyarországi orvosképzés megindulása nem csak a rendkívüli orvoshiányon segített, de az orvosi karon lehetővé vált a sebészek, bábák, gyógyszerészek megfelelő színvonalú oktatása is. A nagyszombati orvosi kar számos nagyhírűvé vált orvos-tudóst nevelt az egyetemes orvostudomány dicsőségére: elég, ha csak az Oroszországban sikeres életutat befutott Reineggs Jakab, vagy Stipsics Ferdinánd Károly nevét említjük, utóbbi munkássága a Pestre költöztetett orvosi kar professzoraként teljesedett ki. A felvidéki orvosképzés hagyományait követte a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem orvosi kara (1918-tól), amely az ismert történelmi események után, 1923-tól Pécsett talált otthonra. A múlt nagy járványainak egyike, a himlő elleni vakcináció hazai bevezetésében is példát mutatott Felvidék, az eljárás népszerűsítésében és alkalmazásában élen jártak a felvidéki orvosok, mindenek előtt Bene Ferenc. A felvilágosodás korának jellegzetes polihisztor egyénisége, a felvidéki születésű Decsy Sámuel orvosi tevékenysége mellett számottevő történeti kutatásokat is végzett, sőt 1793-tol huszonhét esztendőn át bekapcsolódott a Bécsben megjelenő Magyar Kurír szerkesztésébe is. A magyar sajtó- és orvostörténet Decsy hatásának tudja be, hogy a lap olyan erőteljesen részt vett a vakcináció népszerűsítésben, az oltások során szerzett tapasztalatok közreadásával. Az önálló, kizárólag az orvosi, egészségügyi ismeretek gyarapítását szolgáló hazai szaklap hiányát némiképpen enyhítette a Péczeli József szerkesztésében, 1789-ben, Komáromban útjára indított Mindenes Gyűjtemény c. folyóirat. A lapban a kor orvos-kiválóságai - Weszprémi István, Földi János, stb. - is közölték írásaikat, a kiadvány az egészségnevelés, egészségügyi felvilágosítás fóruma lett, emellett ki kell hangsúlyozni, hogy a folyóirat magyar nyelven jelent meg. A magyar patológia egyik legjelesebb egyénisége, Arányi Lajos is felvidéki születésű volt. Munkásságának egyik fontos emlékeként maradt az utókorra „a hirtelen halálveszély eseteiben' alkalmazott életmentés szabályait, módjait tartalmazó müve, amelyhez saját maga készítette el az illusztrációkat. A feldolgozás műfajilag az egészségnevelési irodalom körébe sorolható. A felvidéki orvosok mindig kiterjedt és gyümölcsöző tudományos kapcsolatokat ápoltak mind a Magyarország más területein munkálkodó kutatókkal, mind a külhoniakkal. A 19. században alakult tudományos társaságok egyike - a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók - szívesen, és több alkalommal választotta évente megrendezésre kerülő Vándorgyűlése színhelyéül a felvidéki városokat. A Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesület orvosi szakosztálya mintegy hat évtizeden át biztosított intézményes hátteret a tudományos eszmecseréknek. Folytathatnánk a felvidéki orvostörténet fontos és jeles eseményeit, személyiségeit, hiszen a különféle orvosi szakterületek hazai fejlődését is lényegesen előmozdították, munkásságukkal gyarapították az itt tevékenykedő orvos-tudósok. A felvidéki orvostörténelem feltárásán napjainkban legaktívabban munkálkodó Kiss László gyűjteményes kötete a fentiekben vázolt kérdéskörökre vonatkozó írásokat tartalmazza. A közlemények értékét az a rendkívüli alaposság, és az eredeti forrásokban való értő elmélyülés növeli, amely a szerző sajátja. Az írások java része ugyan korábban már publikálásra került, de a tematikus egységekbe szerkesztett kötet mégis az újdonság élményével ajándékozza meg az olvasót. Gazdag és rendkívül precíz jegyzetapparátusa alapján a további információk megszerzése is lehetővé válik a téma iránt érdeklődő kutató számára. Kapronczay Katalin Lampé László - Batár István - Szállási Árpád: A magyar szülészet-nőgyógyászat története. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2009. 494 p. ill. Az orvoslás történetének egyik leggyakrabban feldolgozott területe a szülészet-nőgyógyászat alakulásának, fejlődésének, nehézségeinek és sikereinek krónikája. Az okot aligha kell magyarázni, hiszen minden korszak társadalmának alapja az egészséges szülő asszony, és az egészséges utódok. A magyar szülészet-nőgyógyászat történetével kapcsolatos szakirodalom is igen gazdag, mivel a részproblémák, részterületek feldolgozása csakúgy megtörtént, mint a kimagasló orvos egyéniségek, és munkásságuk elemzése, a bába- és szülészképzés alakulása a századok során, stb. A kérdéskör egészének feltárására vállalkozó írásmű azonban elenyésző számú, ezek többsége is csak bizonyos időhatárig dolgozza fel anyagát. A debreceni szerzőhármas, Batár István, Lampé László és Szállási Árpád közös munkájának eredményeként látott napvilágot 2009-ben egy rendkívül alapos, adat gazdag összeállítás a magyarországi szülészet - nőgyógy-