Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KRÓNIKA — CHRONICLE
A román tannyelvű Orvosi Egyetemen végzett oktatói tevékenysége mellett kutatásai eleinte hazai súlypontúak, főként a román-magyar orvosi kapcsolatokra összpontosítottak. Több monográfia és összefoglaló román nyelvű orvostörténeti könyv és lexikon társszerzője ezekben az években. Ezek közül kiemelendők: Adalékok a RNK orvostudományának történetéhez (1955, fordította Fodor Ernő), A román-magyar orvosi kapcsolatok múltjából (1957, fordította Derzsi László), Istoria medicinei universale (Az orvostudomány egyetemes története; 1970), „Istoria medicinei românesti" (A román orvostudomány története; 1972), Dictionar cronologic de medicina si farmacie (Orvosi és gyógyszerészeti kronológiai szótár; 1975), Farmacia de-a lungul secolelor (A gyógyszerészet az évszázakok során; 1979), Valeriu Lucián Bologa - Evocare monograficä (1995, Sandu Bologa-val), A múlt ösvényein. Orvosművelődési írások (1999). Saját adatai több mint 260, különböző nyelveken, bel- és külföldön leközölt cikket és 115 előadást, valamint 12 részvételt nemzetközi orvostörténeti kongresszusokon tartanak nyilván. A legutóbbin (ISHM, Budapest, 2006), a kolozsvári Ferenczi József protomedicusról szóló előadását betegsége súlyosbodása miatt már nem tarthatta meg. Izsák Sámuel professzor tagja volt a romániai Orvostörténeti Társaságon kivül a több külföldi akadémiának mint például a párizsinak, valamint tiszteletbeli tagja az olasz- és magyarországi Orvostörténeti Társaságoknak is. Az erdélyi, bánsági, moldvai és havasalföldi felvilágosodás-kori orvostudomány, a kolozsvári orvosi könyvkiadás, az oktatás- és kórházügy, a magyar-román orvosi kapcsolatok története érdekelték mindenek előtt és kutatta komoly tudóshoz illő alapossággal. Az utóbbi években pedig a nemzetközi orvosi kapcsolathálózat erdélyi szereplői álltak kutatásai középpontjában (pl. Grósz, Marschalkó, Blatt). Cikkeit és tanulmányait a legrangosabb magyar, román, német, francia és angol szaklapok közölték, de valószínűleg nem kevés anyag és kézirat várhat kiadásra hagyatékában. Szorgalmas és lankadatlan munkásságának eredményeit itthon nem egyszer vonakodással vették tudomásul, ami orvos/történészekkel szemben amúgy sem ritka tapasztalat. A közéletbeli tartózkodó, de mindig nyíltan állást foglaló jelleme nem az éppen legnépszerűbb véleményt, hanem saját - néha kényelmetlen meggyőződését hirdette: „ írtam és közöltem több könyvet románul, amelyekben ismertettem az erdélyi magyar orvosi hagyományt, személyiségeket. Azért románul, hogy a román orvosközönség ismerje meg az erdélyi magyar kultúrának ezt a szeletél. " - vallja magáról 2003-ban. A románoknak magyar volt, a magyarok között pedig, a román Orvosegyetem tanáraként vállalnia kellett a kettős kisebbség által meghatározott, akkoriban nem sok örömet jelentő sorsot. Jóllehet már 1957-ben Bologa professszorral együtt Állami Díjat kapott, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg 2000-ben a magyarországi Orvostörténeti Társaság is elismerte Izsák Sámuel tudományos munkásságát a tekintélyes Weszprémi Emlékérem átadásával Kolozsvárott. Említésre méltó, hogy a kilencvenes évek kolozsvári magyar napilapjának, a Szabadságnak is köztiszteletnek örvendő házi szerzője volt. Teljes joggal köszöntötte öt 85. születésnapján szeretetre méltó módon „házi lexikonunkként" a belvárosi lakásával átellenben székelő kolozsvári Szabadság napilap szerkesztője, Tibori Szabó Zoltán. Ö tőle származik a következő méltatás is: „A tanár úr azt a városáért, szülőföldjéért szüntelenül aggódó és cselekvő polgárt testesíti meg, akinek a jelenléte az országot hazává nemesíti. Aki lelket lehel a városba, s nem csupán azáltal, hogy ismeri embereit, épületeit, műemlékeit és emlékműveit, egész történetét, hanem főképp azzal, ahogyan mindezekhez viszonyul, ahogyan mindezeket láttatja. (...) Tanított és tanít ma is, ahogyan az önmagára adó, igazi polgárhoz illik, akinek egyáltalán nem mindegy, hogy majd egy szép napon, kinek is adja át a várost, a szülőföldet, a hazát. (...) Olyan egyszemélyes szellemi központ ö, amelyből egyre kevesebb létezik. S amely éppen ebből kifolyólag lelket, építő értelmet lehel a polisz falai közé, és jelenléte, sugárzása az országot hazává nemesíti. " Végül is felmerül a kérdés, miként fog az utókor Izsák Sámuel emlékével, müvével és hagyatékával eljárni? Csupán remélhetjük, hogy jelentős munkásságának eredményei mielőbb nagyobb olvasóközönség számára is hozzátehetővé válhatnak, illetve kiadatlan tanulmányai is nem sokára napvilágot láthatnak. Elképzelhető lenne ez például egy a legjelentősebb írásaiból válogatott magyar nyelvű gyűjteményes kötetként. Annak egy román, német és angol nyelvű változata is Izsák tanár úr szellemében hirdetné szülőföldje gyógyászati hagyományai iránti tiszteletét Robert Offner (Bayreuth)
