Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 200-201. (Budapest, 2007)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
KÖNYVSZEMLE Balázs Péter: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. Az előszót írta Kapronczay Károly, sajtó alá rendezte Gazda István. Piliscsaba-Budapest, Magyar Tudománytörténeti Intézet - Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 2007. I-II. kötet, 245 p., 246-435. p. A jelen munka első, 2004-ben kiadott változatáról (Balázs Péter: Generale normativum in Re Sanitatis 1770. Szervezett egészségügyünk 1770-es alaprendelete) lapunk 190-193. számában közöltünk ismertetést. Az új kiadás nem csupán címében, kemény fedelében s két kötetében tér el a korábbitól: anyaga jelentősen gazdagodott, fontos kiegészítésekkel bővült. A szervezett közegészségügyünk alapjait lerakó, 1770-es uralkodói rendelet-mint arra Kapronczay Károly is felhívja előszavában a figyelmünket - nem előzmények nélkül jött létre. A bécsi kormányzat már a század elejétől, ám főként ötvenes éveitől feladatának tekintette az egészségügy állami szabályozását, egyfajta átgondolt „orvosi rendőrség" kialakítását. Ennek jegyében a Birodalom más tartományaiban, külföldi mintákat is felhasználva már korábban születtek a Generale Normativum közvetlen előzményeinek tartható egészségügyi szabályzatok, rendeletek. A prágai rendtartás, illetve trieszti főszabályzat korábbi kiadásban is szereplő elemzését ezúttal szélesebb látókörű egészségügyi közigazgatás- és jogtörténeti analízisek is kiegészítik. Ugyancsak most olvashatunk először részletesebben a rendelet bürokratikus hátteréről, azokról a csatározásokról, amelyek bevezetését követték, s megismerkedhetünk nem minden tekintetben méltó utóéletével és politikai következményeivel is. E bevezetőt követi a rendelet szövegének teljes, igen magas színvonalú és terminológiailag is átgondolt magyar fordítása, majd e fordítás-szöveg megismétlésével a szöveget interpretáló, magyarázó jegyzetek sora - amely a munka talán legérdekesebb és legértékesebb részének tartható. Balázs Péter lenyűgözően sokoldalúan, jogi, orvostörténeti, közigazgatás-, művelődés- és tárgytörténeti szempontokból egyaránt elemzi a szöveg szinte minden szavát. (Vitatható azonban, érdemes volt-e kétszer közölni a rendelet szövegét, nem lelt volna-e elegendő csupán a magyarázatokhoz kapcsolni a fordítást. Az ismételt szöveg helyett esetleg a latin eredeti közlése hasznosabb lett volna.) A második kötetben folytatódó rendeletmagyarázatot ebben az új kiadásban olyan - a bevezető részben említett és elemzett - szövegek fordításait tartalmazó függelék követi, amelyekből a rendelet alkotói meríthettek, illetve amelyek a rendelet születésének körülményeit és bevezetésének hatásait illusztrálják. A munkát Kapronczay Katalinnak, az 1793-as erdélyi egészségügyi főszabály-tervezetről szóló, figyelemfelhívó tanulmánya zárja. Az MTA és a Habsburg Történeti Intézet támogatásával összeállított és közreadott kötetek a szerző-fordító, s a szerkesztő kiváló munkáját dicsérik: Balázs Péter és Gazda István a hazai egészségügy-történeti kutatás régi adósságát rótta le e mű gazdagon bővített kiadásával. E sorok írója csupán egy rövid név- és tárgymutatót hiányolhat ebből az elsőrangú és a további kutatásokhoz nélkülözhetetlen kiadványból. Magyar László András Bcnke József: Az orvostudomány története. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2007. 204 p., ill. Az orvostörténelem elkötelezett hívei nagy várakozással vették kezükbe a legújabb összefoglaló művet, Benke József „Az orvostudomány története" című könyvét. Benke József egyetemi tanár müve megírásával egymaga vállalt fel olyan feladatot, amely egy orvostörténészekből álló csoport számára is nagy szakmai kihívás lehetne. Nem könnyítették meg túlságosan a munkáját a korábbi - magyar és külföldi - orvostörténeti összefoglalások sem, mivel színvonaluk és megbízhatóságuk változó, szellemi irányuk különböző. Az egyes korszakokat vagy irányzatokat feldolgozó monografikus művek száma
