Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 198-199. (Budapest, 2007)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - DÖRNYEI Sándor: Az első orvos a magyar országgyűlésben, Zomborcsevics Vince
hamarosan meg is jelent háziorvosunkkal, Dr. Schilesingerrel /J együtt. Megvizsgálták sebemet, amely már gyulladásba jött, de csak jeges borogatást rendeltek rá...[rokoncinakj sikerült még Stáhly 16 és Piskovits' 7 doktorokat is megnyernie, így négyen tartottak felettem konzíliumot. Azonkívül 3 seborvosnak kellett mellettem éjjel-nappal felváltva virrasztania. Hat hétig, amíg mozdulatlanul, kinyújtott jobb karral feküdtem hátamon, nem vérzett a sebem, mígnem egy éjszaka ... az ér ismét megnyílt .... s én vérben úsztam. Dr. Bée-nek köszönhetem, hogy nem lettem nyomorék, miután ő meg merte kísérelni, hogy sebemet izzó vassal kiégesse .... soha többé nem vérzett a sebem" Zomborcsevics a szabadságharc leverése után már magánorvosként folytatta gyakorlatát, de 1863-ban Piukovics Ágoston, Bács megye királyi biztosa megyei főorvossá nevezte ki. Szabadkát azonban akkor sem hagyta el, a megye székhelyén, Zomborban a másik főorvos, Maximovics Vazul működött. Zomborcsevics ezt a megyei tisztséget 1869-ig viselte. Attól kezdve ismét magánorvos volt, de az 1870-es években visszavonult a gyógyító munkától, és csak kedves elfoglaltságainak, a kertészkedésnek és az olvasásnak élt. Még 1837. április 9-én kötött házasságot a Szabadka közelében fekvő Bajmokon Vojnics Klára Euláliával, aki haláláig, 1890. október 5-ig hü társa volt. Két gyermekük született, a fiú azonban két éves korában meghalt. A lány 1859-ben férjhez ment, de szülei halálát ő sem érte meg. Zomborcsevics az 1840-es években tevékenyen részt vett nemcsak a városi közéletben, hanem az országos szakmai és kulturális mozgalmakban is. 1841-ben a magyar orvosok és természetvizsgálók gyűlésén, Pesten a „közönséges víz" vizsgálatára vonatkozó vizsgálatairól számolt be, 18 és csatlakozott az előtte szóló Eckstein Erigyes előadásához, aki az orvosi helyiratok elkészítését és az egész ország ilyen jellegű feldolgozását szorgalmazta. Zomborcsevics hangsúlyozta: „Ég, föld, levegő, víz mennyi különbséget mutat: s hozzá ezen tarka vegyületű népfaj eredetének, foglalkozásának, életmódjának, vérmérsékjének különbségeivel, s a mind ezektől függő kórállomány többé kevésbbé állandó sajátságaival." Szerinte az orvos „vezérkönyv hiányában olyan fegyverekkel kezd vitézkedni, mellyek az általánosságokban ugyan jók, de a mellyek helyviszonyokban vagy épen rosszak, vagy legalább nem a legjobbak. Az általánosságok közül kiemeltem a Vizet, s annak alkatrészeiről a közönségestől némileg eltérő nézeteimet közölvén megemlítem röviden a különbséget, melly a felföld s alföld vizei közt létezik" Hivatkozik Saussure, Priestley, Gay Lussac, Humboldt kémiai és Bardach, Lenhossék élettani megállapításaira. „Mind ezek után megemlíthetem, mennyire kedvezők a felföldnek tiszta, savitóval bővelkedő vizei, a több kórnemző okokkal együtt, a vér lobos állapotjának előidézésére; - ellenben az alföldnek iszapos rétegein átszivárgó, s a nap melegének többé kevésbbé kitett, sókkal s gyakran rothadó állat- s növényrészekből fejlődő légnemekkel megundokított, szabad savitóban többnyire szűkölködő vizei melly bő kútforrását teszik a csorvás és visszeres láz - febris venosa - számtalan fajainak." Az 1842-i pesti, majd az 1843-i besztercebányai vándorgyűléseken is jelen volt, előadással vagy a vitákban való felszólalással azonban nem szerepelt. Besztercebányán „a gyűlés jövedelmei s költségeit illető számadások' vizsgálatára felkért „választmánynak" azon13 Schlesinger Ignác (1810-1849) pesti gyakorló orvos. 16 Stahly Ignác (1787-1849) egyetemi tanár, 1843-tól országos főorvos. 17 Piskovich János (1805-1847) a Rókus Kórház igazgatója, neves sebész főorvos. I!! A magyar orvosok és természetvizsgálók első vándorgyűlésének munkálatai. Pest, 1841. 53-63.
