Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 196-197. (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - SZABÓ Katalin: A szépíró Apáthy István

életében, de az elkülönülésre való törekvés gyakori motívuma az elmúlt századok, különösen a 19. és a 20. század irodalmának. „A sziget-lét minden megnyilvánulási formája [t.i. Jókainál] ellenpontoz valamit: általában a társadalom vagy a külső környezet szükségszerűségeit. Legtöbbször olyan azilumról van szó, ahol nem érvényesek a kinti élet meghatározottságai."

33 Ehhez hasonlatos menedéket jelenthetett Apáthy számára is maga a puszta természet, ahol már nem a város törvényei uralkodnak, ahol szabad az útja a távolba vesző tekintetnek, ahol a valódi rejtélyek lakoznak. írásaiban gyakran áll szemben egymással a vágy és a valóság, az élet és az ábrándos, melyek feloldhatatlan ellentétben állnak egymással. Apáthy írásaira szinte kivétel nélkül jellemző a felütésben egy természeti kép olvasó elé varázslása. Ez a kép aztán alkalmat és okot ad a szerzőnek az önvallomásra, olyan belső monológok elindítására, melyekben testet ölt az ábrázolás szubjektivitása is, és ami gyakran lírai hangvételt eredményez. Apáthy kísérletet tesz arra is, hogy néhány írásában a metaforikus másodjelentés lépjen előtérbe. Az írások pontos műfaji meghatározása szinte teljesíthetetlen feladatnak látszik. „Reménytelen vállalkozásnak látszhat olykor akárcsak a hozzávetőleges pontossággal is bemutatni egy-egy műfaji megnevezés alkalmazásának a teljes színképét, s több-kevesebb pontossággal elkülöníteni a fogalom jelentésváltozatait. Az egymást különböző módon átfedő kategóriák eltérő használata, a típusalkotó elemek kiválasztásának esetlegessége, s az értelmezői hagyomány folytonosságának a hiánya nem könnyíti meg a rajz, a tárca, a tárcanovella, a beszély és a novella közötti határok viszonylag pontos kijelölését"

34 - írta Dobos István a különböző rövid műfajok meghatározhatóságáról. Nehéz lenne tehát Apáthy írásait műfajonként kategorizálni különös tekintettel arra, hogy nincsenek világos ismérvek, melyek alapján ezt megtehetnénk. Mindenesetre Apáthy írásaiban fellelhetők és nyomon követhetők a kor irodalmi ambíciói, s kísérlet a formaváltozás divatjának követésére. Kommunikációs háromszög: olvasó — írói szerep - orvosi hivatás Miképpen egyeztethető össze a nyilvánosság előtt való megjelenés, ezen belül az írói szerep az orvosi hivatással? Egyáltalán, szükség van-e egyeztetésre, vagy ez a kettősség békén megfér egymással? A kérdésekre adott válasz nyilván koronként változó, hiszen a történelem folyamán rendkívül sokat változott maga a művészi szerep is, de az is, hogy egy társadalom hogyan viszonyult a művészekhez, művészethez, illetve, hogy az alkotó hogyan viszonyult, mennyire ragaszkodott a maga alkotásához, szövegéhez. A 19. század második fele az egyén és a közösség, a magán- és a közszféra viszonylatában gyökeres változásokat hozott. Méginkább kidomborodott az individuum jelentősége, olyan magasságokat ért el, melyben elméletileg minden egyén maga is felelősséget érez és vállal a haladás érdekében a közösség sorsáért, azaz ily módon, az egyes ember is részesévé válhatott a történelemnek, befolyással bírt annak alakulására. Másrészt, a magán és a közszféra közötti határok fokozatosan összemosódtak. E két szféra elválasztásának nehézségeivel a korabeli társadalomban először az orvosok és az ügyvédek szembesültek, akik kényteJJ Fábri A.: Jókai-Magyarország: A modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. Skíz Könyv- és Lapkiadó Kft., Bp., 1991. 255-256, ,4 Dobos I.: Alaktan és értelme/.éstörténet. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1995. 197.