Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
laboratóriumi vizsgálatok leleteit jól felhasználni tudó szomatikus orvostudomány ismeret- és feladatkörébe. A rutin betegvizsgálatot végző orvos ugyanakkor mégsem nélkülözheti legalább, a pszichoszomatika ismeretanyagát. A holisztikus ismeretek halmazát viszont csak a logikai rend teszi tudománnyá. Az akadémikus és alternativ (racionális és irracionális) eszmék és irányzatok kaotikus keveredésének korában, integratív filozófiai (ismeretelméleti, logikai, esztétikai, etikai, kritikai stb.) tájékozottság hiányában, az alkotó művészet szintjéről „ma" központú prakticizmusba taszított és ezáltal mintegy „költség/haszon" szemléletű vállalkozó kisiparossá degradált orvosok hivatástudatának csökkenését, ennek következtében az orvosi „foglalkozás" társadalmi elismertségének csökkenését, az orvosi kar általános tekintélyvesztését tapasztalhatjuk. Ennek veszélyére mutat rá Schultheisz professzor könyvében, amely klasszikus szerzők eredeti írásmüvei anyagának kritikai elemzésével és hatalmas jegyzet-apparátusával a. filozófusok számára is a forrásmunka rangját éri el, ezért érdemesnek látszik arra, hogy képekkel és ábrákkal kiegészítve idegen (pl. angol) nyelven is hirdesse az európai kultúra, ezen belül az európai orvostudomány történelemformáló jelentőségét. Karasszon Dénes Schultheisz E.: A nagyszombati egyetem orvostanárai. (Mesterek és tanítványok). Bp. OPKM., 2004. 99 p. A felvilágosodás korának abszolutista uralkodói - Mária Terézia és II. József - megkülönböztetett figyelemmel fordultak az oktatás, nevelés kérdésének rendezése felé, de hasonló fontossággal bírt az alattvalók egészségének védelme, a betegségek, járványok elhárítása, megelőzése is. A közhasznú ismeretek elsajátítását biztosító alsó és középszintű tanintézetekről csakúgy, mint a felsőfokú tanulmányokat lehetővé tevő egyetemi háttérről való gondoskodás az uralkodó kötelezettségei közé tartozott a felvilágosult abszolutista állammodell-elmélet értelmében. A két kérdéskör - oktatás és egészségügy - gyújtópontjában, elodázhatatlan feladatként állt a magyarországi orvosi fakultás létrehozásának ügye. Az 1635-ben, Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem ugyanis sem jogi, sem orvosi karral nem rendelkezett. Az ország - túlzásoktól mentesen - katasztrofálisnak mondható orvoshiánya mindenképpen ebben keresendő. A gyógyítás tudományával évszázadok óta külföldi egyetemeken ismerkedhettek meg orvosaink. Korábban a nagy múltú itáliai egyetemeken voltak a legnagyobb hallgatói létszámú „Natio Hungarica"-k, no meg a közeli Bécset is sokan látogatták, bár a császárváros egyeteme a magas tandíjak és a vallási diszkrimináció miatt sokak számára nem jöhetett számításba. A protestánsok ugyanis a Habsburg-országok egyetemein sokfajta akadályba ütköztek, megkülönböztetéseknek voltak kitéve, ezért a 18.század során a német nyelvterület protestáns egyetemei váltak egyre vonzóbbakká (pl. a pietizmus fellegvára: Halle, vagy a nem régen alapított, hamarosan rendkívül népszerűvé vált göttingeni).A korszerű szellemű oktatás varázsa mellett nem volt elhanyagolható szempont az a sokfajta anyagi könnyítés (ösztöndíjak, csökkentett tandíj, ingyenes ellátás), amit a magyar hallgatóknak nyújtottak. Mindez azonban nem pótolta a hazai képzés hiányát. A külföldi tanulmányokra már jó előképzéssel indultak a magyarok, köszönhetően az ún. - főként felvidéki - orvosi magániskoláknak, ahonnan szinte „semimedicusok"-ként, kiválóan megalapozott tudással kerültek ki, ezáltal jelentősen le tudták rövidíteni külföldi tanulmányi idejüket. A legjelentősebb a besztercebányai un. „Academia Molleriana" volt, a sokoldalú munkásságot kifejtő Moller Károly Ottó (1670-1747) vezetése alatt, aki nem csak az orvosi diploma megszerzése előtt tartotta rajta szemét hallgatóin, de későbbi pályafutásuk során is tanácsaival és minden rangú segítséggel támogatta őket. Gerard van Swieten-nek (1700-1772), az uralkodónő holland polgári származású udvari orvosának - és még hosszasan sorolhatnánk a művelődés és oktatás területén betöltött fontos tisztségeit - köszönhető a magyarországi orvosképzés megszervezése, az első orvosi fakultás létrehozása a nagyszombati egyetemen. A sokak által nagyhatalmúnak nevezett van Swietent szerencsésebb talán a nagy befolyású jelzővel felruházni, hiszen tevékenységét legkevésbé a tartalmatlan hatalmaskodás, inkább az a jótékony bölcsesség irányította, amelyet - Mária Terézia feltétlen bizalmát bírva - a köz javának, a tudomány és az egészségügy fejlesztésének szolgálatába állított. A nagyszombati orvosi kar létrehozásának előzményei közé tartozott a tanulmányi rend fokozatos megreformálása az egyetem már meglévő karain, ez a tendencia az 1760-as évek közepétől figyelhető meg. 1768-ban készült el a tervezet a Helytartótanács és az udvari tanulmányi bizottság közreműködésével a nagyszombati egyetem kibővítésére. Az orvosi kanál kapcsolatban azonban hosszadalmas viták voltak, mégpedig annak székhelyét, valamint az egyetemhez fűződő kapcsolatát illetően. Egyesek ugyanis nem a nagyszombati egyetem részeként, hanem attól függetlenül, Budán, Pesten, Pozsonyban, esetlen Óbudán képzelték el az orvosi fakultást, sőt a dilemma odáig fokozódott, hogy egyáltalán van e szükség a magyarországi orvosképzés megvalósítására. Az elméleti vitákat sok esetben a financiális nehézségekkel támasztották alá. Van Swieten azonban - lévén jól tájékozott minden ügyben - megtalálta a pénzügyi alapok előteremtésének lehetőségét is.
