Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KRÓNIKA-CHRONICLE

lentősebb művelőjét vesztette el. Pontos, lelkiismeretes munkája, szép családi élete, meleg, érző szíve mély nyomot hagyott azokban, akik környezetében éltek. Hosszas szenvedéstől meggyötört teste pihenni tért, emléke azonban tovább él egyetemünk történetében és mindazok lelkében, akik ismerték, szerették és becsülték. Rácz Lajos-Ernő ZBORAY BERTAIAN 1899-2001 Dr. Zboray Bertalan gránit-diplomás gyógyszerész, nyugalmazott főfelügyelő, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos munkatársa életének 102. évében, 2001. január 18-án csendesen elhunyt. A három évszázadot megélt főgyógyszerész 1899. szeptember 11-én született a Zala megyei Gyulakeszin. Gyógyszerész-családból származott. Egyik őse, Zboray Albert Bertalan (1839-1886) 1870-ben vásárolta meg az óbudai, „Magyar Korona" reáljogú gyógyszertárat. Zboray Béla (1844-1914) pedig 1886-1904 között a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület elnökeként jelentős munkát végzett. Természettudományos érdeklődése révén Zboray Bertalan is a gyógyszerészi hivatást választotta. Gimnáziumi tanulmányait Ungvárott kezdte, majd Szentesen fejezte be. A város „Hajnal" gyógyszertárában 1917-től volt gyakornok. Tirociniális vizsgáját eredményesen letéve továbbtanult a budapesti tudományegyetemen, ahol 1921-ben gyógyszerészi oklevelet kapott. Pályáját a budapesti Egyetemi Gyógyszertárban kezdte. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság egyik alapító tagja volt. Az egyetemi Gyógyszerismereti Intézet tanársegédje 1926-tól. Ugyanebben az évben gyógyszerészdoktori diplomát kapott. Az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályán 1928-tól már adjunktusként működött, ahol növényi eredetű gyógyszerek értékmérésével foglalkozott. Dr. Schulek Elemér öt kérte fel az új gyógyszertárvizsgálati rendszer bevezetésére. Hordozható laboratóriumot állított össze a gyógyszerek helyszíni vizsgálatára. Fáradságot nem ismerve, gyakran gyalog tette meg a hosszú utat két vidéki gyógyszertár között. így nemcsak a gyógyszertárakat, hanem azok vezetőit is személyesen ismerte. 1936-tól már országos főfelügyelőként látta el ezt a munkát. Amint 1945-ben véget értek Budapesten a harcok és a közlekedés is megindult, megszemlélte a fővárosi közforgalmú gyógyszertárak állapotát. A korabeli változások úgy kívánták, hogy más szakmai munkaterületen folytassa a munkásságát. így 1946-ban dr. Köves János meghívta öt a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézetébe vegyésznek. Később itt osztályvezetőként működött. Nyugdíjba vonulása után, 1961-től ismét az Egyetemi Gyógyszertárban dolgozott. Közben 1965-végén dr. Halmai János egyetemi tanár öt bízta meg az 1948-50-ben megszűnt gyógyszerész-egyesületi könyvtárak megsemmisítésre ítélt köteteinek, folyóiratainak a leltározásával. így nyílt meg 1968-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Emyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtára. De a Magyar Gyógyszerészeti Társaság könyvtárosa tisztséget is hosszabb ideig ellátta. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum tudományos munkatársaként is nagyot alkotott. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának alelnöke 1970-1972 között, 1996-tól pedig tiszteletbeli elnöke volt. A Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Társaság munkálataiban is részt vett. Dr. Hegedűs Lajossal együtt szerkesztette 1972-1975 között a "Gyógyszerésztörténeti Diárium" szaklapot. Majd 1988-1997 között a Magyar Gyógyszerészet Pantheon Bizottságának elnöke is volt. Több mint 60 közleményét az irodalmi forrásmunkák felhasználásán kívül a személyes tapasztalatokra és emlékekre támaszkodva írta meg. Elnyerte a Than Károly, a Kazay Endre, és az orvostörténészek Weszprémi István emlékérmeit. Göncz Árpád köztársasági elnök a 95. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, a 100. születésnapja alkalmából pedig a "Köztársasági elnök aranyérme" kitüntetéssel jutalmazta munkásságát. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság megalakulásának 75. évfordulóján rendezett siófoki jubileumi kongresszus résztvevői felállva, hosszas tapssal köszöntötték Zboray doktort, mint a szakmai folytonosság élő bizonyítékát. Munkássága: Pályája kezdetén a növényi eredetű gyógyszerek vizsgálatáról publikált. Majd az Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályán az ott vizsgált gyógyszerek minőségét értékelte. Ezek tanulságairól több cikkben értekezett. A "Népegészségügyiben jelent meg a 1946-ban a "Budapest gyógyszertárainak állapota az ostrom után" c. tanulmánya. Hosszabb idő után, 1964-ben jelent meg az első gyógyszerésztörténeti cikke "Száz év