Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához

15. PIP: mint Berde is említette, alkalmilag, tréfásan szerepelhet a tárgyalt betegség elnevezéseként. Számos magyar nyelvjárásban pip, pip, sőt Szatmár megyében pép változatban: "szárnyasállat nyelvén szomjúságtól támadt bőrkeményedés" (Szinnyei 1901: 152), pípet kap 'gyötri a szomjúság' (O. Nagy 1982: 152). Csűry Bálint szamosháti gyűjtése szerint a pip "szomjúság miatt keletkező bőrkeményedés a tyúk nyelvén alul, (pips)", például pipja ereszkedik a tyúknak. Csüry még hozzáfűzi: "Ha a tyúknak pípja van, úgy gyógyítják, hogy leveszik a pipj át, vagyis körömmel levakarják, a beteg tyúkkal megetetik s embernyálat eresztenek a szájába utána" (1936: 233). Vajkai Aurél Abaúj-Torna megyei gyűjtése is egészen hasonló: "Pipiske, pipje (Nagyida), pipec (Kassa) a tyúk nyelvén, amit leszakítanak" (1937: 142). 16. POSZ: posz, e jelentésben az Ormányságból ismeretes, lásd 3. EBPOSZ alatt. 17. SÖMÖR: valószínűleg ennek alakváltozata a sömölyü Kórógy (Szerem m.). "Pattanás kelt a nagyobb gyerek nyelvén, sömölyü. Ilyenkor azt kell mondani: Sömölyű kőt a nyelvemön. A másik kérdezi: Ha kőt? Felelet: Ma kőt. Másik: Ragadjon a szomszédod fenekére''' {Penavin 1975b: 107). Penavin Olga kórógyi szótárában a sömölyű nem szerepel, a sömör pedig, nagyjából akárcsak a köznyelvben: 'viszkető kiütés' (1978: 71). A kórógyi szótárban viszont a szömöücsök 'szemölcs', 'bibircsók, kemény dudorodás a bőr felszínén' címszó alatt (1978: 108-9) található az alábbi adalék: "Ha valaki el akarja mulasztani a szemölcsöt, elmegy a bájoshoz. A beteg mondja: Szömöücsök kőt a nyelvemön. A bájos kérdezi: Ha kőt? A beteg felel: Ma kőt! A bájos akkor mondja: Menyén a Pöte Julis nyelvire! Másodszor is ugyanígy beszélgetnek, de a végén a bájos más nevet mond, pl. Menyen a Bacsó Julis nyelvire! (segire). Harmadszor is megismétlődik minden az utolsó mondat kivételével. Ismét más nevet mond a bájos, de ha először Julis keresztnevet említett, továbbra is ilyen keresztnevü személyt kell említenie. Ha Manci névvel kezdte, azzal kell folytatnia. Ez után biztosan elmúlik!" Mindenesetre, Penavin adatai ha kissé talányosak is, minden bizonnyal hitelesek. Előfordul még például Majorosházáról (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) egy ráolvasásban egy sömöltyü 'bibircsók' változat is (Pócs 1985: 240). 18. ZSEBRE: egymástól függetlenül Beke (1939: 49) és Berde (1940: 195-6) is idekapcsolják a zsebre néven emlegetett betegségegységet, mások, például Vajkai Aurél, Bálint Sándor, Pócs Éva és Kótyuk Erzsébet különválasztják. Szinnyei (1901: 1067) és Beke (1939) Szegedről és Hódmezővásárhelyről idézik a zsebre szót, 'apró fehér pattanások a szájban (a nyelven, a szájpadláson)', és a következő képzett melléknevet is közlik: zsébrés (Cegléd, Pest m.), zsébréses (Hódmezővásárhely), zsébrés ( (Túrkeve), zsebres (Nagykunság). Pócs Éva számos külön zsebre elleni ráolvasást közöl: Öcsödről (Békés m.; 1985: 47), Terbelédről és Csitárról (Nógrád m.), Ferencszállásról (Torontál m.), Mindszentről és Tápéról (Csongrád m.; 1985: 84), Felsőzsolcáról (Borsod m.; 1985: 207), Abaújdevecserről (Abaúj-Torna m.; 1985: 542) és zsebró ellenit Mátészalkáról (Szabolcs m.; 1985: 135-6). Galgahévizen (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) viszont a zsebre ellen olyan ráolvasás használatos, amilyen típusú egyébként az ebfing stb. ellen (1985: 210): "Zsebre nyőtt a nyelvemen. Ha kőtt, ma kőtt, hónap kőtt: hón aput án olyan legyen, mint a (Vittor néni) segge."