Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához
A mezőségi Detrehemtelepen (Torda-Aranyos m.) a következőt tartják a falatról: "Egy kis pattanás, akko lesz, ha az utolsó falatat odaadad valakinek s sajnálod" (Keszeg 1981 : 97). Valamelyest, a betegség egyik vélt oka révén, ide is kapcsolható egy régi szólás: Veszedelmes falat a nyelv 'sok bajt tud okozni a rágalmazás, pletyka' (O. Nagy 1982: 194). 5. FING: több változatban is előfordul, a magyar nyelvterület keleti felén (Erdély kivételével) meglehetősen elterjedt típus. 5. A. fing Tiszapolgár (Szabolcs m.), Mikepércs és Hajdúnánás (Hajdú m; Pócs, 1985: 212), Hódmezővásárhely (Csongrád m.), Balmazújváros (Hajdú m; Lőrinczy, szerk., 1988: 449). 5. B.: fin Nyírbátor (Szabolcs m.), Hódmezővásárhely (Csongrád m.; Pócs 1985: 209), Kunmadaras (Szolnok m.; Pócs 1985: 211), Hajdúnánás (Hajdú m.; fin keőtt a nyelvin, Mokány 1980: 13, Pócs 1985: 211, Lőrinczy, szerk., 1988: 449), Ajak (Szabolcs m.; Pócs 1985: 212), Sárrétudvari (Bihar m.; Pócs 1985: 214), palócság, Heves m. (fin kőtt a nyelvemënn, Beke 1939: 49, 1962: 108, Mokány 1980: 13, Lőrinczy, szerk., 1988: 449). 5. C: finkő Zagyvarékas (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.; Pócs 1985: 126), Szőllősardó (Abaúj-Torna m.), Szatmár m. (Pócs 1985: 210), Aszaló (Abaúj-Torna m.; Pócs 1985: 208, 209), Nagykörű és Kőtelek (Szolnok m.; Pócs 1985: 211), Nagybarca (Borsod m.; Pócs 1985: 214), Rimaszombat (Gömör és Kis-Hont m.), Mátraalja (Borsod m. északi része), Ózd (Borsod m.), Tiszasüly (Szolnok m.), Tunyogmatolcs (Szatmár m.), Beregrákos és Dercén (Bereg m.; Lőrinczy, szerk. 1988: 449). A finkő változatot Beke (1939: 49 és 1962: 108) néhány fenti előfordulásán kívül még Endrőd-Kondorostanyáról (Békés m.) is idézi (ezt támogatja Hornokné, é. n. 63, is) és hozzáteszi: "Rimaszombaton és Endrődön fingkőnek is mondják, éreztetve az elhomályosult összetétel elemeit" (1939: 49). A fingkő ezzel szemben inkább népetimológia révén keletkezhetett (a fing szóból és a ráolvasás kőtt eleméből), ahogyan arra Mokány Sándor is rámutatott (1980: 13). 5. D.: fingkő (néhány finkő alatt idézett helyen kívül) Sáta (Borsod m.; Pócs 1985: 214). 5. E.:finnkőBoldva (Borsod m.; Pócs 1985: 208). Két alakváltozat egyszerre több helyen is előfordulhat, például fin és fing Hajdúnánáson és Hódmezővásárhelyen, finkő és fingkő Rimaszombaton és Endrődön, fin és finkő Sarkadon (Békés m.; Pócs 1985: 209, ugyaninnen Oláh már idézett adataiból a fing és ebfing is ismeretesek), és Jászapátiban (Szolnok m.; Pócs 1985: 209, 212). 6. FINGHÓLYAG, Mokány (1980: 13) már idézett kisgejőci (Ung m.) adatán (fikhóujuk) kívül: finghólyag Szeged vidéke, Tápé (Bálint 1980: 169). 7. HÓLYAG: hólyag Nyírség (Pócs 1985: 213, Szatmár (Makay & Kiss 1988: 48), Csákánydoroszló (Vas m., Beke 1939: 49). Nagy József Bács megyei gyűjtése szerint: "A kinek hólyag van a nyelvén, arra azt is mondják, hogy hazudott" (1896: 179). Egy másik vélt ok révén ide kapcsolódik egy Wlislocki Henrikné által közölt hiedelem: "Ha kályhára köp az ember, hólyagok támadnak a nyelvén" (1896: 464). Gyomaendrődröl (Békés m.) való az alábbi közlés: "Mikor gyerekek voltunk, vót hogy hólyag lett a nyelvünkön. Amikor kimentünk nagyanyámmal a katlan elé, oszt mondtuk: - Finkő nyőtt a nyelvemen. Hakő? - kérdi a nagyanyám. - Makő, mondom én. Akkor nagyanyám: - Olyan legyen, mint a Borcsa nénéd feneke. Erre én: - Pfű, pfü, inkább kiköpöm. Majd aztán elmúlt a
