Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

elnevezést Rókay János javaslatára határozták el, tekintettel arra, hogy a névadó milyen fontosságot tulajdonított a pályázati rendszernek.

33 Az általunk vizsgált időszakban a Pályadíjat az első alapszabály szerint — 1881—1895 között — 6 alkalommal adták ki. A módosított alapszabály (1895) értelmében — 1897— 1906 között — 3 alkalommal került kiosztásra. A Jutalomdíjat 1879—1895 között 9 alkalommal ítélték oda, 1897—1905 között 6 munkát találtak alkalmasnak a jutalmazásra. Mint minden hasonló kezdeményezés, ez is nagy lelkesedést váltott ki, ugyanakkor nem volt zökkenőmentes a megkívánt színvonal tartása sem: Az első eredményhirdetésre 1881. okt. 14-én, az éves nagygyűlésen került sor. A választmány kiküldött bizottsága „örömmel tanúsíthatja, hogy on'osi irodalmunk e 2 évi időszak alatt nemcsak számra, de helértékre nézve is jelentékeny lendületet vett, s több kiváló szorgalmat tanúsító, figyelmet érdemlő, értékes dolgozattal gyarapodott " — fogalmazták meg a pályázat első tanulságát. „E nagyszámú becses munkálatok közül a választmány a Balassa jutalomdíjat Mihalkovics Géza: Általános boncztan (Budapest, 1881., a MOKTÁR kiadása) czímü munkának ítélte oda, mely a szövettant fejlődési alapon, eredeti felfogással, s mindenben elismerést érdemlő helyes bírálattal tárgyalja, melynek berendezése nemcsak czélszerüség, de önállósága által is kitűnik, s nemcsak hézagot pótol — mint tankönyv — hazai irodalmunkban, hanem mintaszerűnek is tekinthető és absolut becsénél fogva általános irodalmi tekintetben is jelenség. " Majd így folytatják a beszámolót: „Ez alkalommal elmulaszthatatlan kötelességének tartja a választmány elismeréssel és kiváló dicsérettel említeni Hőgyes tr. Az asszociált szemmozgások idegmechanizmusáról. Budapest, 1881. (A m. t. akadémia kiadása) czímü munkái."

34 (Megj.: Értekezések a Természettudományok Köréből. 10. köt. 18. f. 62 p.) Ezután következett a Pályadíjat bíráló bizottság jelentése. Az 1879-ben meghirdetett pályakérdés így hangzott: „Mutattassék ki a kísérletek alapján és amennyiben lehetséges kórodai esetek felhasználásával az agy nemkülönben a gerinczvelő egyes részeinek befolyása a test különböző tagjainak továbbá szerveinek úgy rendes, mint lázas hömérsékére. " Egy munka érkezett be határidőre 'Claude Bernard' jeligével, 82 oldal terjedelemben, 8 ábrával. Ezután a részletes szakmai elemzés következik, amelyben a munka felépítését és tartalmi jellemzőit sorolják fel, kidomborítva dicsérendőket és nem elhallgatva a kevéssé jól sikerült részleteket sem. „A bíráló bizottságnak e véleménye alapján a választmány ... a pályadíjat a „Claude Bemard" jeligéjű pályaműnek ítélte oda. A jeligés levélke felbontatván a nyertes mű szerzőjéül Bókai Árpád tr. tűnt ki. "

35 A második meghirdetett témára — „Adassék bírálati áttekintése azon átalakulásnak, melyeken a heveny fertőzési lázas betegségeknek tana és gyógkezelése az orvostan utóbbi fejlődési szakában átment, s az eredményeknek, melyek általa elérettek, az utóbbi lehetőségig önálló észleletek alapján " — szintén egy munkát küldtek be. (Jelige: „Morbi non pauci infectione generantur et infectionis ope per populos et saecula propagantur".) A bizottság határozata az volt, hogy bár kiváló gondolatokat tartalmaz és bizonyos fejezetei csak elismerést érdemelnek, összességében mégsem méltó a jutalmazásra. Ezután a következő ciklus témáinak kihirdetése következett: az előző sikertelen téma ismételt " A budapesti kir. On>osegyesület jubiláris évkönyve 1837—1937. Szerk.: Salacz Pál. Bp., ny. n. 1937. továbbiakban: Salacz: i. m. 34 A budapesti kir. Orvosegyesület 1881-diki évkönyve. Összeáll.: Réczey Imre. Bp., Khór és Wein, 1881. 55—57. 35 U. o.