Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

A Mészáros Károly-féle jutalomalap Az Orvosegyesület közreműködésével került kiosztásra az ún. Mészáros Károly-féle alapítvány jutalma. Az alapító levél 1892. márc. 28-án kelt, az alapítványtevö orvos, Mészáros Károly (1846—1898) szándéka az volt, hogy tízezer forintos felajánlásával az elméleti ágak kutatását segítse elő. A szabályzatot a választmány 1892. dec. 10-i ülésén fogadták el. Jutalmazható a magyar nyelven, nyomtatásban megjelent, önálló kutatásokra támaszkodó, tudományos értékű tanulmány, vagy általános érdeklődésre számot tartó, hézagpótló monográfia, kézikönyv. Más munka kivonata, fordítás vagy kompiláció nem jutalmazható. Kétévenként, szabályosan váltakozva került sor a következő témakörökre: 1. bonc-, szövet-, fejlődés- és élettan, kórbonctan és kísérletes kórtan — 2. közegészségtan, bakteriológia, törvényszéki orvostan. Nem kizárólag a pályázatra beküldött munkákat vette figyelembe a bíráló bizottság, hanem a ciklus alatt megjelent valamennyi, e témába sorolható közleményt. Amennyiben mégsem találnak jutalmazásra megfelelőt, úgy külön határozattal döntenek arról, hogy más témakörben írott publikációt jutalmazzanak. Ez a pályadíj tehát már körülhatároltabb orvosi témakör irodalmát célozta meg, eleve nem volt olyan általános, mint az akkor éppen válságát élő Balassa-díj témahirdetése.

65 Az 1893-as eredményhirdetéskor az 1891. febr. 1.—1893. május 31. között megjelent művek közül került ki a jutalmazott írás. Megosztva kapta a díjat Mihalkovics Géza: A leíró emberboncztan és tájboncztan tankönyve. — A központi idegrendszer és érzékszervek morphológiája. (Bp., Franklin, 1892.) és Klug Nándor: Az emberélettan tankönyve. 2. köt. (Bp., Franklin, 1892.) (Ez utóbbinak az első kötete dicséretben részesült a Magyar Tudományos Akadémiánál.) A bíráló bizottság véleménye szerint „... hézagpótlók irodalmunkban ... Mindkét munkálat az önálló vizsgálatok egész sorát tartalmazza ... szerzőik nézeteiket saját búvárlataik alapján fejtik ki, mindkét munkálat a külföldi hasonló könyvekkel bátran kiállja a versenyt s nem csupán tankönyvnek, mint inkább alapos kézikönyvnek mondható, számos fejezetében határozott haladását jelenti szaktudományának. A ... két mű eredeti munkásságnak hosszú láncolatát képviseli, terjedelmét illetőleg is messze kimagaslik, ... megjelenésük hazai tankönyvekben szegény irodalmunknak igen hasznára válik. "

66 Mihalkovics Géza a jutalomdíjat az Orvosegyesület céljaira ajánlotta fel. 1895-ben a bírálók (Ajtay K. Sándor elnök, Csapody István, Frank Ödön, Hochhalt Károly és Preisz Hugó) megállapították, hogy valószínűleg a hazánkban tartott nemzetközi kongresszus hatására, élénk érdeklődés mutatkozott a bakteriológiai és közegészségtani témák iránt. A szép számú közlemény közül Fodor József: A vér alcalicitásáról bizonyos fertőző betegségekben c. írását emelték ki. „Fodor e művének értékét, az exact tudományos búvárkodáson kívül nagyban emeli még azon körülmény is, hogy kezdete ama vizsgálati iránynak, a melyből a vérsavó-therapia kifejlődött, s érdemeit ma már a külföld is elismeri midőn munkálkodását alapvetőnek deklarálják. "

67 1897-ben Thanhoffer Lajos: Újabb adatok a harántcsíkos izomrostok idegvégződéséhez (Bp., MTA, 1893.) és Jendrassik Ernő: A zsigerek beidegzése (Magyar Orvosi Archívum, 6:1 A budapesti kir. Orvosegyesület 1892-iki évkönyve. Összeáll.: Pertik Ottó. (Bp.), Pesti Lloyd, 1893. XXI— XXIV. 66 A budapesti kir. Oi-vosegyesület 1893-iki évkönyve. Összeáll.: Székács Béla. Bp., Pesti Lloyd, 1894. 175—177. 67 A budapesti kir. Orvosegyesület 1895-iki évkönyve. Összeáll.: Bäcker József. Bp., Pesti Lloyd, 1896. 52—53.