Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Wix, Györgyné: Gens Rulandica — Egy híres német orvoscsalád magyar vonatkozásai
Az arcképen, amelyet 1623-ban metszett Lucas Kilian rézmetsző, már láthatjuk Ruland nemesi címerét. 38 Az a tény, hogy a neves augsburgi művész, aki pl. Bethlen Gáborról és Pázmány Péterről is készített portrét, önálló lapot szentelt Rulandnak, arra utal, hogy az már ekkor híres és feltehetően jómódú orvos volt. Ezt erősíti meg a kép alatti pár soros vers, amely egyfelől azt említi, hogy gyógyító- és alkimistaként egyaránt ismert volt, másfelől azt, hogy a Ruland nemzetség, a „ Gens Rulandica " híre — az irigyek ellenére — egyre növekszik. A képen Ruland nemes voltát nemcsak a címer tanúsítja, hanem az is, hogy karddal az oldalán láthatjuk. Orvos és alkimista voltáról pedig az orvosi és alkimista eszközök, valamint alkimista jelképek, mottók vallanak. Itt jegyezzük meg — mintegy zárójelben és Szathmáryt plagizálva —, hogy az orvosi és főleg az aranycsinálói szolgálatok „legolcsóbb honoráriuma" a nemesség volt (hiszen az orvosoknak nem kellett a címer mellé birtokot adni). 39 Visszatérve Ruland képére és a „ Gens Rulandica " hírnevére, a vers szerzőjéről szükségesnek látjuk megemlíteni, hogy az Petrus Meiderlin (Meuderlin), aki 1582-ben született, Andreas Rulanddal egy időben, 1597-ben iratkozott be a tübingai egyetemre. 40 Mint már említettük, Andreas Ruland Regensburgban volt orvos, talán ő volt a pozsonyi sírfeliratban említett négy híres-neves Ruland egyike, a két Martin és természetesen a sírban pihenő János mellett. Valószínűleg többet is lehetne tudni Ruland János életéről, ha sikerült volna Wolfenbüttelből megkapni Josua Wegelin neki szentelt halotti búcsúztatóját. Sajnos, noha kétségtelenül megvolt a könyvtár állományában, hiszen Németh S. Katalin gyűjtésében a címlapot is megismerhettük, sőt jelzetre is hivatkozhattunk, ismételt kérésünk ellenére sem sikerült másolatot kapnunk. Kaptunk viszont helyette egy mikrofilmet, amelyen egy eddig ismeretlen nyomtatványt láthattunk, nemcsak Ruland Jánosra, hanem Ruland János Dávidra is vonatkozó adalékokkal. Németh S. Katalin rövidített leírásában a terjedelem meghatározásakor számozott és számozatlan lapok is szerepeltek, valamint alkalmi versek szerzőinek felsorolása. Úgy gondoljuk, hogy Wolfenbüttelben egyetlen nyomtatványnak vették a halotti beszédet és a halottat dicsőítő verseket. Időközben azonban, felismerve, hogy más évből keltezett önálló címlapja van a versgyűjteménynek, különválasztották, s ezt küldték el az általunk kért helyett. „Pro usu lectoris habent sua fata libelli" — ez a gyakorta idézett megállapítás esetünkben szó szerint érvényes. Már a címlapból kiderül, hogy a nyomtatvány egy Johannes Rulandus halála után két évvel megjelentetett versgyűjtemény: Fama posthuma, Quam ... Dn. Johanni Rulando, Medicináé Doctori, Practico celeberrimo, Physico in ... Civitate Posoniensi ... Anno Christi M.DC.IIXL. Aetatis vero LXIII. Mortalitatis legi obsecuto ... carminibus epicediis, in fano Memoriae ... decantatum iverunt Cognatorum, Amicorum & Concivium in RepfublicaJ Literaria ... nomine venientes. Lipsiae, Sumpt. Heredum Joh. Preferti Bibliopol. Wratisl. Typis Henningi Köleri 1640. — (24) p. 4° 38 Az arcképet Magyary-Kossa (i.m. 3. köt. 361.) közölte, természetesen ugyancsak Ruland János Dávid portréjaként. 39 Szathmáry: i.m. 275. Rudolf császárról írva: „Az aránylag fösvény király a legolcsóbb kitüntetést adta" a nemességgel, megelégedése jeléül. 40 Jöcher: i.m. Bd. 3. 487—488., ill. Matrikel Tübingen i.m. Bd. 1. 741., 228.19, míg Andreas Ruland ugyanott 739., 227.58. sz.
