Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
KÖNYVSZEMLE / REVIEWS - Batári Gyula: A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon (1721—1867) (Kapronczay Katalin)
A tuberkulózis tüneteinek ókori leírásaihoz az orvostudomány csupán a 17. században tudott újat hozzátenni, elsősorban Morgagni, de la Boe és Willis jóvoltából, illetve az anatómia és a pathológia fejlődésének eredményeképpen. A nagy áttörést a 19. század hozta csak meg, előbb a diagnosztikában (Auenbrugger, Corvisart, Laénnec, A.Louis, H.Lebert — később Röntgen), majd a kóroktanban (Virchow, Koch). A kötet természetesen külön fejezetet szentel Koch korszakalkotó felfedezésének és e felfedezés előzményeinek (J-A.Viliemin, F.Cohn). A továbbiakban a tüdőbaj elleni immunizációs kísérletek történetéé olvasható (E.von Behring, A.von Wasserman, R Ehrlich). A tbc szanatóriumi kezelésének meglepően korán kezdődő históriájával folytatódik az elbeszélés: ókori és 16. századi előzmények után az angol G.Bodington 1840-ben javasolta először tbc-s betegek számára szanatóriumok létesítését, sokáig visszhangtalan ötletének megvalósítása azonban a német H. Brehmer nevéhez fűződik. A századforduló szanatóriumainak történetével ismerkedhetünk meg a következő lapokon, különös tekintettel az egykori spanyolországi, sőt katalán helyzetre. Végül néhány ..alternatív" gyógymódról is szó esik, pl. az ún. ,,collapsoterápiáról", a pneumotoraxról, a sebészeti beavatkozásokról, pl. a thoracoplastiáról illetve Sauerbuch brilliáns műtéteiről. A tbc elleni harcban a bcg oltás (Bacillus Calmette-Guérin) hozott — sokáig úgy tűnt végső — győzelmet: e profi taktikus szer felfedezésének, bevezetésének és eredményeinek krónikája, majd a sztreptomicin feltalálásának története zárja a kötetet. Utószóként rendkívül érdekes gondolatiokat olvashatunk a tuberkulózis elleni küzdelem mai kilátásairól: a harmadik világ demográfiai robbanása, az általános elszegényedés vagyis inkább szociális, mint biológiai okok következtében ugyanis a tbc úgy tűnik ma megint támadásba lendült: fenyegetése ellen nemzetközi összefogásra lenne szükség. Báguena Cervellera könyve nem csupán ismeretterjesztő mű: a legújabb orvostörténeti kutatási eredményeket fölhasználó, az adatokat több szempontból is elemző, nagy szakértelemmel ám olvasmányosan és közérthetően megírt munkája a tárgy egyik legjobb feldolgozásaként tartható számon. Magyar László Batári Gyula: A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon (1721—1867). Bp., Országos Széchényi Könyvtár, 1994. 188 p. ill. (Az Országos Széchényi Könyvtár Füzetei 5.) A gyors információ közlés — információ szerzés közege, eszköze minden korban az időszaki kiadvány. Ez az alaptétel nem csupán a hírlapokra, általános tartalmú folyóiratokra érvényes, de a tudományos szaksajtóra is. Köztudott, hogy európai viszonylatban meglehetősen nagy késéssel gyökerezett meg Magyarországon mind a hírlapirodalom, mind a tudományos igényű folyóiratok kiadása. A szaktudományok folyóiratai pedig még hosszabb ideig várattak magukra a hazai tudományos életben. Első lépésként az enciklopédikus tartalmú tudományos folyóiratokjelentek meg, amelyek mind a humán, mind a reál tudományok iránti érdeklődést igyekeztek kielégíteni. A magyar nyelvű szaksajtó ügyét hátráltatta az a körülmény is, hogy előbb a szaktudományok magyar nyelvűségének kérdése várt megoldásra, létre kellett hozni a természettudományok, orvostudomány stb. magyar szakszókincsét. így nem csupán az adott politikai helyzet volt az okozója, hogy kezdetben inkább latin vagy német nyelven adták ki a folyóiratokat, hetilapokat. A magyar orvosi és természettudományos szakfolyóiratok feltárása és ismertetése terén már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett Batári Gyula tanulmányaival, közleményeivel. így csak örömmel nyugtázhatjuk, hogy egy önálló kötetben teszi közkinccsé a természet-, orvos- és technikai tudományokkal foglalkozó időszaki kiadványokra vonatkozó kutatásai summázatát. A kiadványok jellegéből logikusan következik, hogy nem szakma vagy kiadványtípus szerinti csoportosításban, hanem kronologikus sorrendben kerül bemutatásra az anyag. Ez nem csak némelyik kiadvány enciklopédikus tematikájából adódik, hanem abból is, hogy a tudományos, ismeretterjesztő vagy referáló jelleg sem válik szét egyértelműen sok kiadvány esetében. Az időszaki kiadványok felépítésén, legfontosabb formai es tartalmi jellemzőik bemutatásán túlmenően a szerző hiteles képet nyújt a tárgyidőszak tudományos életéről, annak színvonaláról, az előzőekben már említett tudományos nyelvújítás stációiról és mindazokról a 18—19. századi tudós lapszerkesztőkről, akik a folyóiratok közreadása mellett a hazai tudományos élet fellendítésében is tevékenyen részt vettek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a tudománytörténészek által régen nélkülözött kézikönyvvel gazdagította Batári Gyula a szakirodalmat, amely méltó kiegészítése a magyar sajtó történetét feltáró eddigi kiadványoknak. A felhasznált irodalmat tükröző jegyzeteapparátus és névmutató egészíti ki a kötetet. Kapronczay Katalin
