Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

TANULMÁNYOK - Bánóné Fleischmann Marianna: A hazai munka- és iparegészségügy vázlata 1945-ig

munka jár, a balesetek is ezek körében a legsűrűbbek. A munka ártalmainak, e betegségeknek és baleseteknek köre külön-külön tudományággá fejlődött, melyeknek fontosságát mutatja, hogy nemzetközi kongresszusokon is megvitatásra kerülnek. A foglalkozási betegségek és balesetek V. Nemzetközi Kongresszusa 1929. szeptemberében Budapesten zajlott le." [12] A munkás-betegségek hosszú sorában az illetőfoglalkozással járó károsító tényezők mellett maximális szerepet játszottak mindig a szociális tényezők, viszonyok. „A statisztika rideg számaival már kétségkívül bebizonyította, hogy a munkásság körében fellépő betegségek évről-évre emelkedő irányzatot mutatnak. Es habár tagadhatatlan, hogy a szorosan vett üzembetegségek is folytonos szaporulattal járnak, nem zárkózhatunk el ama tapasztalati tények elől, hogy a legtöbb esetben éppen az üzemen kívül fekvő szociális tényezők azok, melyekért közvetlen bár, a munkáselem fokozott morbiditását okolnunk kell. ... /4 munkás fokozott morbiditását okozó körülmények között a gazdasági pangást, a vele járó munkanélküliséget, illetve ebbeli következően, az alkalmazott munkás igen alacsony bérezését kell első helyen említeni. Ebbeli következik az. elégtelen táplálkozás, ruházkodás, az igen rossz egészségtelen lakásviszonyok, ahol minden komfort nélkül, egy helyiségben 5—8 ember él, a sivár munkahelyi körűiméinek, valamint utolsó lehetőségként az. alkoholizmusba való menekvés. Ezek azok a körülmények, melyek a munkásrend elcsenevészesedését előidézik. ' ' [13] Az. alkoholizmus — mely az ipari munkásság körében mindig igen elterjedt ,,betegség" volt — főleg a negatív szociális tényezőkre vezethető vissza, melyek nyomasztók és kilátástalanok voltak az üzemben és az otthoni környezetben egyaránt. Ehhez járult még a nagyipari tevékenységnek az a léleknyomorító hatása is, hogy az alkotó munka szépségét megszüntette. A munkával járó por- és hőmérsékleti viszonyok pedig, eleve több folyadék bevitelét igényelték. A munkás az esetek egy részében ilyenkor szesztartalmú italt fogyasztott, annál is inkább, mivel — tévhit következtében — úgy gondolta, hogy ez nemcsak szomjúságát oltja, de erejét is növeli. Mindezen negatív benyomás mellett nem lehetett véletlen az alkoholizmusba való menekvés, melyet a Deutscher Reichsanzeiger 1902. évi májusi statisztikája is alátámasztott. A pálinkafogyasztó államok sorában Ausztria—Magyarország első helyen állt, messze megelőzve a többieket. Foglalkozási arányok tekintetében az ipari munkások és napszámosok vezettek [14]. Az eddig vázolt szociális tényezők mellett a továbbiakban igen fontos szerepet játszottak azok a károsodások, betegségek, melyek a végzett munkából eredtek. A károsító tényezők közül első helyen kell említeni az ipari üzem levegőjét, ezen belül a porártalmakat, melyek minőségük alapján lehetnek: vegyileg közömbös, mérgező, fertőző csírákat vivő és robbanó pornemek. A belégzett, vegyileg közömbös por által okozott hurutos állapotok a légzőszervek ellenállóképességét erősen gyengítik. Ennek következtében a porral esetleg behatoló baktériumok, kedvező lég- és tápviszonyok közé kerülve, különféle tüdőlobokat és vérzésekkel járó tüdőbántalmakat hoznak létre, ami elősegítheti a tüdővész kibontakozását. Az ipari por és a tüdővész. kapcsolatát a statisztikai adatok nagy száma is alátámasztotta. így az ipari por eltávolítását az iparegészségügy mindig fő feladatának tartotta, a pormentességben az ipartelep egészségügyi kritériumát látták. Szél, igen érdekes statisztikát közölt ,,Porbelégzés g-okban 30 év alatt a különböző iparágakban" címen. Itt első helyen a cementgyártás állt, 10.080 g-mal, utána a cipőgyártás 7,710 g-mal, majd a vasöntők, faipar, malomipar és papírgyártás sorakoztak [15]. A gümélkór Magyarországon a legelterjedtebb népbetegség volt, a hazai haláloki statisztikákban végig a legmagasabb arányban szerepelt. 14 európai országgal összehasonlítva, Magyarország mindig a legrosszabb helyen állt 1876 és 1927között, kivétel csak az 1916—18 évek voltak, amikor Norvégia mutatói rosszabbnak bizonyultak [16]. A foglalkozási ágakat tekintve a tbc mortalitás az ipari foglalkozást űzők és a napszámosok között volt a legmagasabb [17]. A közölt táblázat (IV. táblázat), mely az ország legerősebben iparosodott területeinek, Buda-