Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 121-124. (Budapest, 1988)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gorka Tivadar: A magyar társadalombiztosítás a két világháború között

A Posta BBItagjai szabadon választhattak a szomszédos körzeti orvosok közül. Kórháza, rendelőintézete volt. Tagjainak az OTI-hoz hasonló ellátást nyújtott, ugyanígy a DOBBI(Dohányjövedék Orsz. BBI) A Székesfővárosi Alkalmazottak Segítőalapja tagjainak vénykönyve volt, orvosukat szabadon választhatták az orvosok listájáról. A cenzus (havi 300 pengő) fölötti jövedelműek az intézet által fizetett összegen fölül megállapodás szerint honorálták orvosukat. A Magyar Hajózási BBI. csak betegbiztosítással foglalkozott. Egy évi szolgálaton túl fizetett egy évig táppénzt, különben csak 26 hétig. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak, a Postatakarékpénztári BBI valamint a bányatárspénztárak szolgáltatásai az OTI-éhoz hasonlóak voltak, orvosaik helyzete azonban mostohább. (Alacsony díjazás, ideiglenes alkalmazás, nem volt sem fizetéses, sem betegszabadságuk.) Szűkebb körre szorítkozott az Orsz. Rendőr- és Csendőrlegénységi Betegsegélyezési Alap szintúgy a Katonai Ellátásban Részesülők Betegellátási Alap. Tagjaik az orvosok névjegyzékéből szabadon választhattak. Említést érdemel még az Újságírók Szanatórium Egyesülete, valamint a Kereskedelmi Segélyegylet. Több elismert vállalati nyugdíjpénztár működött, 1943-ban országszerte 110-nél több. Önálló nyugdíjegyesületük volt az ügyvédeknek, hírlapíróknak, közjegyzőknek, postamestereknek. A pénztári orvosok megszűnt nyugdíjintézetének terheit 1928-ban ugyan átvette az Orsz. Orvosszövetség Nyugdíjintézete, azonban nem volt kellő fedezete az. 1928 előtti nyugdíjak valorizálására. A MABI viszont vállalta a nyugdíjintézet által fizethető összegek kiegészítését. A biztosítóintézeteket — főleg az OTI-t számosan kritizálták sőt támadták — sokszor jogtalanul. A rövid, zsúfolt „villámrendeléseket", a beteglappal való nehézségeket, a segélyek körülményes és késedelmes kiutalását viszont joggal kifogásolhatták az érintettek. Az orvosok fölösen sok adminisztrációra kényszerültek, helyzetük hátrányosabb volt, mint a köztisztviselőknek minősülő tisztviselőké. Bizonyos, hogy az OTI ügyvitele, bonyolult, nehezen áttekinthető és költséges volt Bikkal D. ismételten javasolta az intézet ügyvitelének egyszerűsítését. E célból kartotékos tagnyilvántartás és számozott öregségi biztosítási könyv bevezetését, úgyszintén a fővárosi kifizetőhelyek decentralizálását tartotta szükségesnek. Egyetlen kifizetőhely a Fiumei (Mező I.) úti központban volt, véleménye szerint pedig legalább tízre lett volna szükség. A korabeli társadalombiztosításnak legfőbb hiányossága azonban az volt, hogy a betegségi és rokkantsági biztosításból kimaradt a lakosság többségét kitevő mezőgazdasági munkásság. Biztosításukat ismételten sürgették, így Mesterházy és Herepey-Csákányi L. Az utóbbi megállapítja: ,,A magyar paraszt a szociális gondozás szempontjából a legelhagyatottabb rétege országunknak. .. A legsürgősebben ki kell tehát építeni a magyar mezőgazdasági munkásság betegségi és rokkantsági biztosítását" Megvalósítása mégis késlekedett. Fölvetődött már akkor a különböző betegbiztosítók, vagy legalább orvosi szolgálatuk egyesítésének gondolata. (Valkányi R.) Végigtekintve a két világháború alatti és közötti társadalombiztosításunkra kétségtelen fejlődését kell megalapítanunk. A háborús idők, infláció és gazdasági krízis ellenére is bővült a biztosítottak száma, szélesebb rétegeket vontak be. A biztosítók szolgáltatásai fokozatosan emelkedtek. Összefoglalás A szerző ismerteti a korszak társadalombiztosítását szabályozó törvényeket, kiemelve az 1921 /XXI és 1928/XL tc. jelentőségét. E két törvény nem csupán a társadalombiztosítást teszi teljesebbé, hanem az egészség megóvását, a megbetegedések, balesetek megelőzését jelölte meg elsődle-