Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 113-114. (Budapest, 1986)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Batári Gyula: Idegen nyelvű orvosi folyóiratok szakanyagának ismertetése a hazai gyógyászati időszaki kiadványokban 1857-ig
IDEGEN NYELVŰ ORVOSI FOLYÓIRATOK SZAKANYAGÁNAK ISMERTETÉSE A HAZAI GYÓGYÁSZATI IDŐSZAKI KIADVÁNYOKBAN 1857-IG XIX. század tízes, húszas éveiben vált tudatossá a hazai orvosok legjobbjaiban annak felismerése, hogy ha a korral haladni kívánnak, akkor szükségük van a külföldi szaklapokban megjelent legfontosabb közlemények ismeretére, s egyben rájöttek arra is, hogy e célból nem elég járatni néhány idegen nyelvű szakfolyóiratot, hanem a legfontosabb külföldi gyógyászati időszaki kiadványokat kell referálni rendszeresen magyar nyelven. Érdekes módon ez az orvosi sajtóreferálás hazánkban először nem orvosi szaklapban, hanem az általános jellegű , .Tudományos Gyűjtemény" című folyóiratban történt meg. Ezt megelőzően a XVIII. század végi magyar lapok közül a pozsonyi ,,Magyar Hírmondó" (1780—1788), a bécsi ,,Magyar Kurír" (1786—1834), a komáromi ,,Mindenes Gyűjtemény" (1789—1792) már vett át külföldi gyógyászati folyóiratokból rövidített formában, rendszertelenül közleményeket, híreket és főleg kuriózumokat, sajnos azonban a legtöbbször az eredeti forrás megjelölése nélkül 1 . Ezek az esetleges közlések még nem szakemberek részére íródtak, és a szerkesztők tevékenysége nem tekinthető orvosi sajtóreferálásnak. Az első magyar gyógyászati folyóiratban, a Sándorfi József szerkesztésében Kassán kiadott, .Orvosi Es Gazdasági Tudósításokéban (1803) sincs ugyan mai értelemben vett orvosi sajtóreferálás, de azért mégsem látszik érdektelennek megjegyezni, hogy a harmadik számban található ,,Kell-e' a terhes asszonyon eret vágni?" című cikk lényegében az ,, Ephemerides Academiae Caesareae Leopoldinae Naturae Curiosorum" egyik tanulmánya alapján készült. Amint már említettük a sajtóreferálás a , .Tudományos Gyűjtemény ' ' (1817—1841) hasábjain bontakozhatott ki, noha ez a folyóirat elsősorban humán jellegű közleményeiről (történelem, irodalom, nyelvészet) volt ismert, azonban rendszeresen közöltek benne orvosi cikkeket is. Szerepe volt ebben annak a körülménynek is, hogy a lap szerkesztői között orvost is találhatunk Forgó György (1787—1835), Pest vármegye főorvosa személyében; feltehetően neki köszönhető, hogy helyt adtak a folyóiratban az első hazai orvosi referátumoknak is, sőt azok egy részét ő maga készítette. A referátumok többnyire a „Külföldi literatúra" című rovatban kerültek közlésre. Első lépésként már 1817-ben közölték a fontosabbnak vélt német, francia, olasz, angol, svéd, orosz- és csehországi orvosi folyóiratok jegyzékét. Már az első években sor került szinte a teljes hazai orvosi könyvtermés ismertetésére, még Vörösmarty Mihály is írt egy orvosi könyvről recenziót. Az első jelentősebb orvosi sajtóreferálási munkát Tanárky János (1781—1842) orvos, műfordító végezte Forgó megbízásából, öt egymást követő számban közölte referátumait, amelyeket főleg a salzburgi ..Medicinisch-chirurgische Zeitung"bó\ vett át. A lapról megjegyezte: ,,Ezen több esztendő óta folyó Orvosi Tudományos Újság közönséges kedvességet nyert az orvosi Publikum tartósabb része előtt... Úgy ítélem nem fogok kedvetlen dolgot tselekedni a' Magyar olvasók előtt... ha ezen nevezetes Folyóírásnak rövid summáját a Tudományos Gyűjtemény által közölni fogom." Majd kifejti, hogy milyen elv alapján választja ki a referálandó anyagot: ,,A következendőkben tsak azokat a ' dolgokat fogom ki szemelni melyek olvasás közben figyelmességemet különösebben ingerlettek. ' ' Kivonatolta Tanárky többek között még a bécsi , .Beobachtungen und Abhandlungen aus dem Gebiete der gesamten praktischen Heilkunde von österreichischen Ärzten ' ' című folyóiratot is. BATÁRI GYULA ' Bugyi Balázs: A XVIII. századvégi magyar hírlapok és folyóiratok orvos-egészségüggyel foglalkozó közlései. Egészségügyi Munka 1981, 9. 275—278.
