Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Schultheisz Emil: Zsámboky az orvos-humanista
nagyságokat, mint HippokratésX, GalénosX hozzáférhetetlen magasságokban tisztelték, őket a legcsekélyebb kritika sem érhette. A már említett okokon kívül ez ném kis mértékben járult hozzá helyes megállapításaik egy részének félreértéséhez, helytelen hipotéziseiknek pedig több évszázados fennmaradásához. A medicina philologica minden öncélú tekintélytiszteletet megszüntetett. Nemcsak a textusok kerültek a helyükre, de a szerzők is. Az összehasonlító szövegvizsgálat, több forrásmű egybevetése, utána a szövegek kiegészítése és a sok kitűnő annotáció végül is nem csorbította, hanem emelte értéküket. Helyreállította például Galénosnak a középkor folyamán kritizálhatatlan, de a 15. század vége felé némiképpen megtépázott tekintélyét. Ez a galenizmus reneszánszkori térhódításának magyarázata. Hogy Zsámboky milyen nagymértékben ragaszkodott a filológiai pontossághoz és egyidejűleg a szaktudáshoz, kiderül a Hofkarnmerrathhoz írott, Bécsben 1565. április 26-án kelt leveléből. 10 Egy nyilván onnan érkezett felkérő levélre válaszolva közli, hogy túlterheltsége ellenére szívesen vállalkoznék a besztercebányai Waldordnung latinra fordítására, bár a németben nem eléggé járatos — ,, . . .der deutschen Sprache nich so gar wohl erfahren . . ." — írja végig ragyogó németséggel, főként azonban azért ajánlana más személyt, mert ő maga a montán és agrár szakkifejezéseket — , ,Perkh und Waldwörtlein ' ' — alig ismeri, nem lévén járatos az említett szakmában. Majd kifejti, hogy Cicerónál, Liviusnál ilyen fogalmakkal nem lehet találkozni. Ha pedig egyes íróknál, például Varrónál megfelelő szavak találhatók is, azokat alkalmazva az átlagember — , ,die Gmeyn ' ' — nem értené, tehát igen körülményesen kellene fogalmazni, illetve a fogalmakat körülírni. Paulus Rubigallus (Rothahn), akit maga helyett ajánl, előkelő Selmecbányái „Waldbürger", humanista, aki végül a fordítást el is készítette. Bár más megfogalmazásban, de újból hangsúlyozza, hogy ha történelemről vagy más, általa ismert tudományról lenne szó, szívesen vállalná a fordítást, ha százszor nagyobb terjedelmű lenne is. Befejezésül tudatja, hogy mindezt a levél megírását megelőző napon őfelségének is jelentette. Az aláírásnál pedig szokásától eltérően használja a doktori címet. Mindkettőt nyilván a nyomaték kedvéért teszi, elkerülendő a Hofkammerrath esetleges presszióját. Ismerve Zsámboky akribiáját, tudván azt, hogy kortársai Európa-szerte elsősorban szövegkiadásait dicsérték, biztosra vehető, hogy az általa gondozott orvosi klasszikusok kiadásának pontosságához tartotta szükségesnek a medicina kellő ismeretét. Annál is inkább, mert még a történetírás terén is főként filológus volt. Az orvosi művekkel kapcsolatos minden levele ezt a szemléletet tükrözi. 1566-tól állandóan foglalkoztatta Hippokratés kiadása, lett légyen az saját kézirata, vagy másé, illetve az ő kéziratával, fordításával és korrekcióival felhasznált editio. Ilyen a Zwinger-féle Hippokratés, melyet egy Bécsben 1566-ban kelt levelében említ. 11 Dicséri a könyvet s külön megköszöni, hogy az előszóban a kiadó megemlíti az ő nevét is. Kifogásolja azonban, hogy Zwinger nem jelölte meg pontosan, mi származott Zsámbokytól, mi mástól, illetve másoktól. A történet teljességéhez tartozik annak ismerete, hogy egy Craíonak írt levél után, melyben az ő saját Hippokratéséhez kér előszót, megtudta, hogy Zwinger egy Hippokratés kiadását tervezi. Elküldte ezért a saját Hippokratés-szövegét a Paulus Aegineta és mások kommentárjaival együtt, hogy azokat Zwinger a kiadásnál felhasználhassa. 12 Ezzel tulajdonképpen lemondott a saját Hippokratés kiadásáról. Az ügyet tartotta fontosnak, nem a tulajdonjogot vagy a prioritást. A jó és gyors kiadás érdekében sürgeti Zwingert, aki egy válaszlevélben Auber 13, „impedimentum" ára hivatkozva men10 Közzétette Tagányi Károly: Magyar Erdészeti Oklevéltár I. (1015—1745), Budapest, 1896, 91—94. 11 A levél a wroclawi városi könyvtárban: Cod. Rehdiger 241, No. 375. Vö.: Gerstinger i. m. 78. Zsámboky ugyan külön nem írja, de itt az Epidémiák 6 könyvéről van szó a Palladius-féle kommentárokkal. 12 ,, . . .Hippocratem cum Aeginaeta et aliis zur Auswertung für diese Ausgabe." Vö. Gerstinger i. m. 245,308. A Zwinger-féle kiadásra vonatkozóan 1. még: Nessel, Catalog Caes. Bibi. Ms. HI. 49. (Cod. Med. gr. 43.) 13 Auberius = J. Aubry, igen jól képzett, de orvosi diplomával nem rendelkező nyomdász és kiadó.