Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)

TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása

Engel 1800-ban kötött házasságot a Szepességből Kolozsvárra települt és a legnagyobb erdélyi gyógyszerészdinasztiát megalapító Mauksch Tóbiás (1727—1802) Katalin (1781—1825) lányával. E házasság révén olyan gyógyszerész- és orvoscsaládokkal kerül sógorságba, mint a Streicher, Pataki, Barra, Hintz, Brandekker, incseli Szőts. Megözvegyült felesége öt kiskorú gyermekével 1814-ben a lőcsei családi házba húzódott vissza, s ott nevelte őket az anyagi nehézségek ellenére is nagy alapossággal. A legidősebb fiú, Sándor (1802—1880) budai helytartótanácsos, majd császári udvari tanácsos lett, Bécsben élt; a legfiatalabb, József (1807—1870) viszont a család apai és anyai ágán is hagyományos gyógyszerészi-orvosi pálya mellett döntött. Az Engel családban németül beszéltek, de mind a Magyarország történetét kutató és erdélyi ügyekkel foglalkozó apa — bár müveit németül és latinul írta —, mind a kolozsvári neveltetésű anya jól ismerhette a magyar nyelvet, A magyar nemesség is fokozhatta kötődésüket. így történhetett meg, hogy Engel Józsefet 1819-ben két évre a rozsnyói gimnáziumba íratták be — magyar szót tanulni. Miután 1823-ban Lőcsén érettségizett, s Pesten két évig bölcseletet hallgatott, kenyérkereset után kell néznie, s beáll gyógyszerészsegédnek abba a marosvásárhelyi Mauksch-féle gyógyszertárba, amelyet még 1790-ben vásárolt nagyapja fiának, az akkor 11 éves Mauksch János Mártonnak, s amelynek használatához híres Instrukcióit (1793) készítette.

6 A reál-patikának az azt vezető Brandekker Simonnal és feleségével — Engel unokatestvérével — együtt ő is örököse volt. Három éven át, 1828-ig tanulta Engel a gyakorlati gyógyszerészetet, majd Pestre ment, s elvégezte az egyéves elméleti kurzust, A Lángról és az Égető HamagróP írott értekezésével 1829 nyarán megszerezte a gyógyszerészmesteri oklevelet. Szíve Marosvásárhelyre vonzotta, s 1830 októberében feleségül vette sárosberkeszi Nagy József földbirtokos, ügyességéről messze földön híres órásmester alig 17 évet betöltött Zsuzsanna leányát. Vele együtt utazott az esküvő után Pestre, s iratkozott be az egyetem orvosi karára. A hat évi tanulmányi idő alatt — rendhagyó módon — végig együtt laktak, élték a diákéletet, nemegyszer majdnem párbajra került a sor, mert szeretőnek nézték a fiatal feleséget, aki jól megtanulta nemcsak a latint, hanem az orvostudományt is, olyannyira, hogy Engel Gábor visszaemlékezése szerint ő írta meg az 1836-ban férje által sikerrel megvédett doktori disszertációt a kanyaróról.

8 Ez nem is tűnik valószínűtlennek, mert Engelt ekkoriban más témakör foglalkoztatta. A reformkor elejétől kezdve Pesten diákoskodva megismerhette a magyar nemzeti törekvéseket, s különösen a nyelvművelést előtérbe helyező, ekkoriban megalakuló és 1830-tól ténylegesen működő Magyar Tudós Társaság (Akadémia) munkáját is figyelemmel követhette. Elég tökéletesnek érezte magyar nyelvtudását ahhoz, hogy az Akadémia V. nagygyűlésén 1834-ben kitűzött jutalomkérdését megoldja: „Melyek a magyar nyelvben a tiszta gyökök. Számláltassanak elő, mennyire lehet, eredeti jelentéseikkel." Az 1836. március 19-i határidőre az övével együtt hat pályamunka érkezett be, melyeket a Balogh Pál, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály rendes tagokból álló bizottság e Vö. Orient Gyula: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története. Kolozsvár, 1926. 7 Gyógyszeres Értekezések a' Lángról (Alcohol) és az Égető Hamagról (Lixiva Pura), melyeket a Királyi Magyar Tudományos Mindenesség kémiai oktatóhelyében készített és közönségesen elmondott Engel József Szepes Lőtsei Nevendék Gyógyszeres Szt. Jakab Hava 30-án 1829 Eszt. In: Gyógyszeres értekezések... Pest, 1829. 51 — 78. 8 De Morbilis. Dissertatio inauguralis medica quam [...] pro gradu doctoris medicináé rite obtinendo in alma ac celeberrima Regia Scientiarum Univeristate Hungarica disquistioni publicae submittit Josephus Engel, Magister Pharmaciae et Obstetricae, Nobilis Hungarus. Pestini, 1836.