Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága

A királyi rendeletek ellenére több megyében nem rendszeresítették a főorvosi állást, takarékoskodtak a fizetésén. Nem így Borsodban. Elévülhetetlen érdeme a megye köz­igazgatásának, hogy az egészségügyi rendelkezéseket megvalósította. Borsod megye magisztrátusa a Trangus Illés igényeihez jobban igazodott, mint egy újdonsült, külföldről idecsöppent tudós ember szelíden erőszakos nagyravágyásához vagy nagyot akarásához. Trangus Illés jól keresett a patikájával, még jobban a rozsólis árulásával; a főorvosi teendőket inkább megtisztelő lehetőségnek, mint konkrét feladatnak vélte. Öreg is volt már Domby korában, mígnem 1761. január 23-án örökre lehunyta a szemét. 1 ' Pálffy János főispán javasolta a magisztrátusnak Domby kinevezését. 18 1762. február 12-i keltezésű az a másik fogalmazvány, amelyet a magisztrátus a főispánhoz intéz, s kinevezi benne Domby Sámuelt az elhalálozott Trangus Illés helyére főorvosnak. Ugyan­annyi fizetést kap, mint Trangus, vagyis évi 203 rajnai forintot. Ehhez járul még évi 50 forint lakáspénz. 19 Az 1762. március 24-én írt levélből már kitűnik, hogy Domby Sámuel munkába állott, s megkezdte a patikák vizsgálatát.' 20 1752-ben született az a királyi rendelet, mely elrendelte a megyei főorvosi hivatal fel­állítását. 21 ' 22 Mária Terézia és van Swieten elismerték a főorvosok tudással szerzett rang­ját, a megyék azonban kimutatásaikban konvencionális szolgálattevők közé sorolták őket. így valahogy: orvos, sebész, várnagy, börtönfelügyelő, hajdú, hóhér stb. E besoro­lásnak újra csak rendelettel alátámasztott szokás volt az oka: az 1723. 56. tc. szerinti tisztviselővé csak birtokos nemes választható. Úgy jelölték őket, hogy „bene possessiona­tus" nemes. Az orvosok többsége a diplomával szerezte meg „honoratiorsúgút", tehát a tisztviselők vagyonával és ősi nemességével nem rendelkezett. Domby azzal, hogy megyei főorvos lett, elhagyta a birtokos nemesi kiváltságokat és a honoráciorokhoz csatlakozott. 29 éves, amikor befejezi az egyetemet és letelepszik Miskolcon. Tíz évvel később még nőtlennek tünteti fel az összeírás. Már harminckilenc éves és pályája elején áll. A disszer­tációja és az ásványvizekről írt tanulmány jelentik irodalmi tevékenysége dokumentumait. Mindkettő latin nyelvű. DOMBY SÁMUEL KÉT LATIN NYELVŰ KÖNYVE „Et celebret laudes Hungária terra tuas!" Tündököljék hazád, Magyarország dicsősége általad fényesebben — kívánja Szathmári Dániel barátként, pártfogóként Domby Sámuel­nek és hazánknak a disszertációhoz írt üdvözlő versben. Maga Domby Sámuel is elmondja a disszertációhoz írt előszóban, hogy a rajnai és egyéb híres európai borok nagy dicsőséget hoznak hazájukra. Lépten, nyomon azt hallja külföldön, hogy a tokaji bor a borok királya. 23 Ez az elismerő szólás-mondás a borfogyasztók igazságaként született, de itt az ideje a szakemberek elismerése megszerzésének is. A német és francia borokat a legjelesebb tudósok elemezték, a tokaji bornak sem elég, ha pusztán poharazgatás közben hullik rá a dicséret, mert ez csak szó, ha mégoly elismerő is, mely elrepül. Domby éppúgy, mint korának minden fia, szentül hitte, hogy a tokaji bor cseppenként gyógyszernek is fogyaszt­17 Demkó i. m. 439. 18 Borsod megyei Levéltár, Acta Pol. XII. I. 636. Pálffy levelének piszkozata. 111 Borsod megyei Levéltár, Acta Pol. XII. I. 639. Domby kinevezésének fogalmazványa. -" Borsod megyei Levéltár, Acta Pol. XII. II. 81. Patikavizsgálat. 21 Demkó i. m. 482. - Linzbauer i. m. II. 384., 111. 1052. 23 "Der Tokayer Wein is König unter allen Wein" Németül idéz Domby a latin nyelvű előszóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom