Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bánó Marianna: A settlement hazai megtestesítője: Egyetemi Szociálpolitikai Intézet - Újpest
220 Comm. Hist. Art is Med. 102—104 (1983) a különböző bevándorlók gyűjtőhelyévé vált. Akiket a főváros nem tudott, vagy nem akart befogadni, a közeli Újpesten telepedtjk le és keresték boldogulásukat. Újpest lakosságának 60—70%-a kezdettől fogva az iparban dolgozott. „A századfordulón Újpest a főváros környékén a városi munkáslakosság arányát tekintve 4. helyen állt. 10 év múlva 1910-ben már Újpesten élt, nemcsak létszámát, de lakosságon belüli arányéit tekintve is, a legtöbb munkás. 10 év alatt megelőzte Csepelt, Erzsébetet, Albertfalvát. A három helység munkáslétszáma együttesen sem érte el az újpesti munkáslétszámot^ 1910-ben Újpesten a gyári munkásság 52%-a az 500 főnél többet foglalkoztató nagyüzemekben dolgozott. Ez a legmagasabb nagyüzemi koncentrációt jelentette országos méretben, túlszárnyalva Budapestet is, ahol ez csak 31 % volt. 4 A nagyipar kiugró — hazai viszonylatban korai — fejlődésének eredménye, hogy a kapitalizmus ellentmondásai is jóval előbb és koncentráltabb formában mutatkoztak Újpesten, mint az ország más területein. Az ipari munkásság nagyfokú kizsákmányolása, az újpesti lakosság nyomora, a lakosság robbanásszerű növekedésével egyre rosszabb, embertelenebb lakásviszonyok, az elégtelen táplálkozás és az ezekből fakadó közegészségügyi ártalmak, valamint a népbetegségek kiemelkedően nagy száma a felszabadulás utáni időkig kísérői a településnek. Az újpesti nyomor a korabeli sajtó állandó témája volt. Szóra bírta forradalmi költőnket, a fiatal Ady Endrét is, akinek „Álmodik a nyomor" című verse döbbenetes erővel rajzolta meg a századforduló Újpestjének viszonyait. Az ipari fejlődés eredménye volt továbbá az is, hogy Újpest a századfordulón már komoly erőt képviselő munkásosztállyal rendelkezett. A proletariátus szervezettsége nemcsak eredményes bérharcokban mutatkozott meg, hanem egészségügyi intézmények létrehozásában is. Öt jól működő kórház mellett, az egy főre jutó közegészségügyi kiadások is itt voltak a legmagasabbak, valamint az egészségügyi szakemberellálottság terén is messze kiemelkedett Újpest a peremtelepülések közül. Az állami gyakorlattól eltérően a szervezett munkásság, a baloldali pártok, különböző egyesületek — Újpest népe — hívta életre az itteni kórházak, egészségügyi intézetek nagy részét, és biztosították fenntartásukat is. Ezek az intézetek igen sok anyagi nehézséggel küszködve, példamutatóan biztosították Újpest és környéke lakosságának egészségügyi ellátását, amit a város képviselőtestületi jegyzőkönyvei is bizonyítanak. Az a tény, hogy a sok egészségügyi intézmény ellenére a nagy iparváros egészségügyi viszonyai végig nem voltak kielégítők, és a lakosság morbiditási mutatói nem javultak, kétséget kizáróan bizonyította, hogy a magasszintű egészségügyi ellátás megvalósításához nem elegendő az egészségügy tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása, hanem alapvetően szükséges a szociális viszonyok, az élet- és munkakörülmények változása is, valamint a lakosság széleskörű bevonása az egészségügyi kultúra elsajátításába és a célkitűzések megvalósításába. Az iparváros másik sajátossága, hogy a népbetegségek leküzdésére olyan egészségügyi intézmények is létrejöttek, melyek országosan úttörők, sőt világviszonylatban közismertek és látogatottak voltak. így a Főiskolai Szociális Telep, a későbbi Egyetemi Szociálpolitikai Intézet, valamint a mártírhalált halt nagyhírű dr. Gárdi Jenő szociáldemokrata képviselő által alapított Munkaterápiás TBC Gondozó, Gyógyiskola és Gyógyóvoda. Az Egyetemi Szociálpolitikai Intézet — mint a Közgazdaságtudományi Kar kutató és gyakorló intézete — a magyar settlement megtestesítője volt hazánkban. Ennek az elvnek :! Ruisz Rezső: A magyar városok iparosodása. Bp. 1934. 24—30. 1 Ruísz Rezső: uo.
