Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 93-96. (Budapest, 1981)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Batári Gyula: Erik Ingman finn orvos látogatása Pesten Bugát Pálnál 1847-ben

ERIK INGMAN FINN ORVOS LÁTOGATÁSA PESTEN BUGÁT PÁLNÁL 1847-BEN BATÁRI GYULA Erik Ingman jelentős finn orvos és irodalmár magyarországi utazásáról nem sokat tud a hazai orvostörténeti irodalom, noha pesti látogatása lényegében Bugát Pál orvosi nyelvújító tevékenységével hozható közeli kapcsolatba, többek között ezért sem látszik érdektelennek a neves északi gyógyász és Bugát találkozása körülményeinek felderítése a korabeli magyar és finn források segítségével. Bugát Pál már egészen fiatalon — középiskolás korában — foglalkozott nyelvészeti problémákkal, és ez a szenvedélye elkísérte szinte egész élete folyamán. Maga Toldy Ferenc jegyezte meg, hogy „helyesen szólni Révai, szépen Kazinczy, müszabatosan Bugát Pál tanította a nemzetet" 1 ő is kereste a magyarok nyelvrokonait, nyilvánvalóan a kazáni egyetemre is a rokon nyelvek kutatása céljából szándékozott elutazni. Későbbi, tervezett finnországi utazását viszont már a magyar-finn nyelvrokonság további felderítésére kívánta felhasználni, összehasonlító kutatásokat akart folytatni a helyszínen.

2 Bugát szűkebben vett célkitűzése a magyar természettudományi és orvosi műnyelv kialakítása, az idegen szavak kiszorítása volt, és e tevékenységében nagy lehetőséget jelentett az általa szerkesztett Orvosi Tár, amelyben rendszeresen közölhette az új orvosi műszavakat. A Boncztudomány (1828) és a Tapasztalati természettudomány (1837) című kötetekben tette közzé először új orvosi műszavait, Toidy Ferenccel közösen a Magyar—Deák és Deák—Magyar Orvosi Szókönyvet adta ki 1833-ban.

3 A Bugát által alkotott orvosi szavak egy része ma is használatos. Ilyenek például: kórtan, légcső, láz, műtét, halottkém, végtag stb. Különösen bonctani és sebészeti műszavai bizonyultak hosszú életűeknek. Más szavai, mint például dag (daganat), gőg (gége), rászkór (melancholia), kér (kéreg), fogancz (foghúzó) stb. viszont később eltűntek. Bugát elsősorban rövid kifejező, főleg szabatos kifejezések alkotására törekedett. Legjelentősebb szógyűjteménye a Természettudományi szóhalmaz (1843). Nem kívánunk itt kitérni Bugát szóalkotási tévedéseire és arra, hogy lényegében nem ismerte a helyes szóalkotás szabályait sem. Bugát a rokonnyelvekkel is azért kívánt foglalkozni, hogy azok szókincsét a magyar nyelv gazdagítására használhassa fel. Szerinte ugyanis jogunkban áll egymás szavaiból kölcsönvenni. Ilyen irányú terveit Szócsíntanában fejtette ki. Jelentős mennyiségű finn, észt és lapp nyelvű könyvanyagot szerzett be, és a negyvenes években a finn nyelvet kezdte tanulni.

4 1844-ben javaslatot tett finnugor tanszék felállítására is, ennek vezetésére 1 Magyary Kossá Gyula: Bugát és a magyar orvosi nyelv. Orvosi Hetilap, 1927. 14. sz. 2 Németh Béla: Bugát Pál a természettudomány magyar úttörője. Bp. 1951. 35. 3 R. Harkó Viola: A magyar orvosi szaknyelv kialakulása és a magyar nyelvű oktatás bevezetése a pesti orvosi karon. Comm. Hist. Artis Med. 1969 (51—53), 231—239. 4 Molnár Gizella: Bugát Pál finnugor nyelvhasonlttó munkássága. Bp. 1944.