Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 86. (Budapest, 1979)

ADATTÁR - Végh Ferenc: Jókai Mór szájműtétje 1891-ben

ugyanis, hogy a költő felső szájpadlásán veszedelmes daganat támadt, melyet, ha idejekorán nem operálnak, végzetessé válhatott volna. A műtét oly pompásan sikerült, hogy a koszorús regényíró már elhagyhatta a szobát, s mint lapunk mai számából láthatják, munkakedve is visszatért, mert folytatja a »Rakoczy fia« c. regényt, amely csak súlyosbetegsége miatt maradt el olvasóink nagy sajnálatára ilyen sokáig." (A szövegbeli kiemelés tőlem származik. V. F. — Megjegyzem, hogy a nagy fejedelem és családtagjai nevét Jókai következetesen Rákóczi-ként írta, ezért kellett meghagynom az új kiadásban is, a jelen cikkben is a helytelen névírást.) Ennyit tudtunk meg tehát arról a fájdalmas daganatról, amely két hétre megbénította Jókai alkotókedvét. Pontosabbat, részletesebbet sajnos a későbbi kutatások révén sem mondhatunk. A halál utáni boncolási jegyzőkönyv szövege, amelyet Honti dr. ismertetett tanulmányában, nem tér ki a műtéti beavatkozás esetleges nyomára. Nyilván azért nem, mert a boncolást végző Hollós József doktornak — Pertik Ottó professzor első asszisztensének — kérése, hogy ti. az író koponyáját is felnyithassa, nem talált meghallgatásra az író háziorvosánál, a boncolásnál is segédkező Stricker doktornál; jóllehet ez utóbbi is elismerte, hogy „a tudományos kutatás érdekében állott volna" a minden részletre kiterjedő boncolás. Nyitva maradt az a kérdés is, hogy hol került sor Jókai szájműtétjére. Arkövy professzor, kit méltán nevez monográfiájában Huszár György „a magyar fogászat nagy alakjá"-nak, „klinikát és iskolát teremtő professzorá"-nak (A magyar fogászat története. Bp., 1965. 142. p.) nem sokkal Jókai szájpadlás-daganatának jelentkezése előtt, 1890-ben harcolta ki Csáky Albin kultuszminiszternél az Egyetemi Fogászati Intézet megalapítását, s kapta meg ennek céljaira a Hatvani utcából kiköltöztetett belső klinikai telep volt gazdasági épületének II. emeletén, szolgalakásokból kialakított három kis szobácskáját. Huszár György szíves szóbeli közlése is megerősítette azokat az ismereteimet, melyeket könyvéből merítettem: az Egyetemi Fogászati Intézet megalapításakor s még utána is éveken keresztül szegényesen felszerelt, minden korszerűséget és kényelmet nélkülöző intézmény volt, mégis azt kell hinnünk, hogy a neves írót itt mütötte meg Arkövy doktor s nem a Váci utcai házában berendezett rendelőjében, mert mint erről a kortárs tanítvány, Salamon Henrik (A magyar stomatológia története. Bp., 1942. 237. p.) és Moreili Gusztáv (Arkövy József 1851—1922. Bp., 1937. 17. p.) Árkövyre vonatkozó emlékezéseiből értesülhetünk, a „tekintélyes vagyonra szert tett" professzor, aki felesége, Hódoly Katalin révén Arany János társaságába is járatos volt, a Váci utca 65. szám alatti kétemeletes házának egész első emeletén csak „a kilencvenes évek elején" fogott hozzá rendelőjének felszereléséhez. Kérdés, hogy a „kilencvenes évek eleje" jelentheti-e 1891 tavaszát? A boncolási jegyzőkönyv arcüregi boncolásról nem szól. Ennek hiányában csak találgathatjuk, hogy a „veszedelmes daganat", mely a Nemzet idézett közleménye szerint Arkövy doktor sikeres beavatkozása nélkül „végzetessé válhatott volna", valóban súlyos, kóros elváltozás volt-e, vagy csak a korabeli sajtótól éppenséggel nem idegen túlzással találkozhattak az olvasók. F. VÉGH, M. A. Senior Research Fellow at the Central Library of the Technical University of Budapest Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára. Budapest, Budafoki útt 4, Hungary, H-1111