Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Moess Alfréd: Az 1739—40. évi pestisjárvány a távolból és közelről

az 1780—89, évtized folyamán 52,4%<> nyers születési arányszámot állapíthattunk meg,

13 és nem valószínű, hogy korábban alacsonyabb lett volna. 510 főnyi évi születés mellett 50%

()-es nyers születési arányszám esetén a katolikusok lélekszáma Kecskeméten 10 200 lett volna, 55%o-es arányszám esetén 9300, a század utolsó előtti évtizedében észlelt 52,4%

0-es arányszám esetén pedig 9750. Mivel kb. 4000 katolikus pusztult el a pestis évében, a pusztulás aránya 43 — 39 — 41% lett volna, ha pedig csak 3700 lelket veszünk tekintetbe a pestis szorosabb értelemben vett áldozataiként, az arány még mindig 40 — 30 — 38%, tehát mindenképpen több, mint egyharmad. Úgy gondoljuk, hogy a 40% áll legközelebb a valósághoz. Schultheisz—

Tardy tanulmánya szerint 300 000-re tehető az utolsó országos pestisjárvány áldozatainak száma. Ennek a számnak 2%-át teszi ki az 1739. évi kecskeméti pestishalálozás, viszont az itt elpusztultak aránya az összlakossághoz viszonyítva — mintegy 40% — az országszerte mutatkozó pestishalálozási arányszámnak körülbelül négyszeresére rúg. Ez érthető is, hiszen tudjuk — Sartoris nemescsói prédikátor feljegyzéseiből is —, hogy az ország nyugati szegélyét, valamint Dél-Dunántúlt a járvány megkímélte; voltak tehát jelentékeny területek, amelyeken a lakosságot nem tizedelte meg a pestis. így például más természetű vizsgálataink során megállapítható volt, hogy a Pécstől közvetlen nyugatra fekvő kővágószőllősi plébánia falvaiban egyáltalán nem lépett fel a szóban forgó években a járvány. Arra természetesen nincs remény, hogy a kecskemétihez hasonló vizsgálatok révén megerősítést nyerjen a pestisben elhaltak fent említett száma, hiszen sokfelé még nem vezettek 1740 körül anyakönyvet, van, amelyik el is pusztult, és — ha vezettek is — nem jegyezték fel olyan precizitással az elhaltakat, mint ezt a kecskeméti franciskánusok, sőt még a reformátusok is tették. Ennek ellenére nagyban bővíthetnők ismereteinket, nem utolsósorban a járvány terjedése és terjedésének iránya tekintetében, de sokfelé az áldozatok számát illetőleg is, mert anyakönyvi forrásanyag van azért bőven: csupán a Duna-— Tisza-közét és Dél-Nógrádot magában foglaló váci egyházmegyében — ahova Kecskemét katolikus lakossága is tartozik — 40 olyan katolikus plébánia anyakönyvének meglétét állapítottuk meg, amelyben megtalálhatók az 1739. év halálozási adatai. Bízvást feltételezhető, hogy az ország területén több száz olyan anyakönyv van, amelyben a pestisjárvány lefolyása nyomon követhető, és az is remélhető, hogy ezeknek legalább a fele úgy volt vezetve, hogy e végből használható adatokat szolgáltat. Resume La dernière épidémie de la peste nationale régnait en Hongrie pendant des années 1737—1744. Plus que 300.000 hommes, c'est a dire dix pour cent des habitants du pays mouraient victimes de cette maladie. Les indications qui sont à notre disposition ne laissent guère le doute que l'épidémie de la peste est arrivée à son point culminant en 1739, et en 1740 elle se déclara vigourensement de nouveau, tandis que en 1742 et en 1744 nous constatons seulement des apparitions tardives. 13 OL Filmtár A 5103.