Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Karasszon Dénes—Kurdi József: Adámi Pál (1739—1814) és a loimiatria története

egyetemi szintű állatorvosképzést kívánt. A haditanács erre Sind bárót, a neves hippológust javasolta professzornak, akinek azonban ugyancsak nem volt orvosdoktori diplomája, így az udvari kancellária ismét nemet mondott. így lett a haditanácsnak, nevezetesen Brambilla tábornoknak, a hadsereg protochirurgusának, a Josephinum, majd a határőrvidék későbbi orvosparancsnokának, valamint Daun tábornagy utódjának, Lascy Ferenc Móric gróf tábornagynak, a társuralkodó 77. József kedvencének jelöltje a sziléziai protestáns tábori sebész Wolstein, akit 176í)-ben ösztöndíjjal külföldre küldtek állatorvostant tanulni. Van Swieten most sem volt elragadtatva: a bécsi orvostudományi kar és az egész osztrák egészségügy nagy újjászervezője, akinek a nagyszombati egyetem orvostudományi karának létesítését is köszönhetjük, nem alsóbb rendű sebészre, hanem egyetemet végzett orvosdoktorra akarta bízni az állatorvos-tudomány oktatását és az állategészségügy megszervezését. A „Bécsi Orvosi Iskola" megteremtőjének választottja „Paulus Adami Pannonius" volt, akit dissertatiójának (2. ábra) megvédése és doktori promotiója után mindjárt ki is küldtek Horvátországba az ott pusztító állatjárványok tanulmányozása céljából. Adáminak nem lehetett könnyű dolga. A nép abban az időben zarándoklatokkal, függőkkel és amuletekkel, búcsúcédulával, Walpur

gis-éji tűzgyújtással, holdfogyatkozáskor az itatóvályúk befedésével, barkaszenteléssel és a vallásos-babonás állatgyógyászat más „bevált" módszereivel küzdött állatállománya megmentéséért [5], Adámi nagy lelkesedéssel látott hozzá van Swieten terveinek megvalósításához. Minden nagyobb járványkitöréshez kiszállt, és a helyszínen gyűjtött megfigyeléseket. Tanulmányozta Horvátországban a marhavészt, a máj mételykórt, az anthraxot; vizsgálta Ausztriában az idegen-test okozta recésgyomorátfúródásos hashártyagyulladást; Erdélybe utazott, hogy ott a juhok haematuriáját tanulmányozza, azt a betegséget, amelynek oktanát 100 évvel később Babes Viktor tisztázta. Utazott G. F. Sick-kel, a berlini Állatorvosi Főiskola leendő professzorával Magyarországon, hogy bevezesse őt az itt uralkodó állat járványok ismeretébe. Járt Sziléziában; foglalkozott Morvaországban a juhrühösséggel, Stájerországban és Karinthiában a marhavésszel, tanulmányozta Magyarországon a száj- és körömfájást, az actinomycosist stb. Kiszállásai során, midőn a Habsburg-országokat beutazta, nemcsak a járványos állatbetegségeket tanulmányozta, hanem figyelme kiterjedt a szórványosan előforduló megbetegedések vizsgálatára is. „Az epizootiás betegségeken kívül — írta 1782-ben megjelent könyvében [5] — egyéb állatbetegségek is előfordulnak, amelyekre azonban nem fordítanak elegendő figyelmet ( 3. és 4. ábra). Ezek a betegségek csak egy-egy állatot ragadnak el, ezért a magas kormányhivatalok e szórványos elhullásokról nem is kapnak jelentést. Ha azonban egész éven keresztül felírjuk és összeszámláljuk e szórványosan elhullott állatokat, kiderül, hogy ez még több kárt is képviselhet, mint amennyit a járványok okoznak. Több éven keresztül a es. kir. örökös tartományokban tett utazásaim során szorgalmasan tudakozódtam, így megtudtam, hogy ilyen szórványos elhullások kivétel nélkül mindenütt előfordulnak", E szórványos elhullások megállapított okaként a következőket sorolja fel: forróláz, tüdőgyulladás, gyomor-bélgyulladás, hasmenés, vízkór, tüdőtályog, tüdőkelevény, felfúvódás, gyomorférgesség, bélférgesség, mételykór, csúz, kehesség,