Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

finoman árnyalt, választékos latin és német nyelvű munkák mellett megjelennek az akadozó, nehézkes stílusú magyar könyvecskék is, többnyire szerény külsővel, nem túlságosan szép tipográfiával, az akkori „ponyván árult" nyomdatermékek testvéreként. E könyvek célja ugyanis korántsem a latin és német „tudós könyvek"-kel való — reménytelennek tűnő — versengés volt, hanem egy egészen újfajta törekvés: a pórnép, a falusi szegénység tanításának, segítésének szándéka, az elmék felvilágosítása, hasznos ismeretek közlése. E látszólag szerény és puritán célkitűzés jelezte a felvilágosodás valódi győzelmét Magyarországon éppen azáltal, hogy a tudományok a társadalom egészét szolgálták, s a mindennapi élet elemévé váltak. A magyar nyelvű tanító és ismereteket terjesztő nyomtatványok megjelenése bizonyítéka volt annak a kétfajta, ellentétes töltésű kultúrának, amely a XVIII. századi Magyarországon létezett. Az ország földrajzilag elkülönülő tájegységein különböző nyelvű és szellemi kultúra virágzott ki. Nyugat-Magyarországon és a Felvidéken a latin nyelvű és idegen elemekkel tűzdelt jezsuita művelség dívott, szemben Kelet-Magyarország és Erdély kultúrájával, mely protestáns szellemű, magyar nyelvű, sőt, oktatásban, könyvkiadásban a társadalom alsóbb osztályait is számba vevő kultúra volt. A földrajzi-kulturális elkülönülés a könyvkiadásra is rányomta bélyegét: a nagyszombati egyetem nyomdájában láttak napvilágot a latin nyelvű tudományos művek, míg a debreceni és erdélyi „nyomtató műhelyek"-bői kerültek ki többnyire az anyanyelven írott, protestáns szellemű könyvek. És bár a magyar könyvkiadásnak szinte lerázhatatlan kísérője volt a cenzúra — nemcsak a francia forradalom idején, hanem az azt követő évszázadokban is — a nyomtatott betű hatalma egyre növekedett: a nyomdák számának szaporodása a kiadványok példányszámának sokasodása, a folyóiratok, újságok megjelenése, a könyvkereskedések és könyvkölcsönzők elterjedése tanúsítják ezt. A SZÁZAD IGÉNYE: A „HASZNOS" KÖNYV A kiadványok nemcsak számbelileg növekedtek, hanem műfajilag is meggazdagodtak. A XVII. század végén bukkantak föl a magyar nyelvű szakirodalom hajtásaiként a tudományos-ismeretterjesztő kiadványok, melyeknek meghonosodását és elterjedését a következő század tette lehetővé, elsősorban az irodalom társadalmi szerepéről vallott nézeteivel: „A könyv értékét azzal az erkölcsi haszonnal mérték, amit az olvasónak szerez... Természetes tehát, hogy a könyvtermésből a XVIII. század közönsége csak a hasznos könyvet becsülte meg."

[i A fennmaradó könyvleltárak, a hagyatéki lajstromok és a könyvkereskedők jegyzékei utalnak a közönség ízlésére, igényeire. Az orvostudomány társadalmi hasznát tekintve előkelő helyezést ért el már az 1700-as években is. A cenzúra hatalmaskodásának és szeszélyeinek kevésbé volt kitéve, mint a társadalomtudományok, vagy mint a szépirodalom. A gyógyítás tudományának fejlődése, a közegészségügy rendezésére irányuló törekvé3 uo. 485., 486. p.