Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Dymcock, W.: Pharmacographia Indica. A History of the Principal Drugs of Vegetable Origin Vol 1—3. (Pataki Zoltán)

anyagát foglalta magában, amelyeket az egészségügy különböző ágaiban az egészségügyi főhatóság kibocsátott. Az államorvostan nem foglalkozott a közegészség megtartásának lehetőségeivel és a betegségek okainak felderítésével és nem sokat törődött az emberi környezeti tényezőkkel sem." Majd egy bekezdés után így folytatja: „Az egészségügyi rendészet tudományos fogalma, feladatköre és jelentősége tekintetében nem volt kialakult felfogás. Erre mutat az egészségügyi rendészet akadémiai elnevezésének állandó változása is." A német olvasó számára megnehezíti a kötet használatát a földrajzi nevek következetlen előfordulása. Buda csak Ofenként szerepel, majd egy mondatban található „Pressburg und Sopron", Nagyszombat csak Trnava és Tyrnau néven fordul elő stb. így sem a német használat, sem az egykorú, sem a mai állami hovatartozás szerint nem egységes a nevek használata. Ebben az esetben, még az esetleges nehézkességet is vállalva, mégiscsak a három nyelven történő helynévjelölés biztosíthatná az egyértelműséget. Mindezek a monográfia alapvető értékét — Huszty működésének megrajzolását és egységes képbe fogását — nem érintik. Szükséges volt azonban megemlíteni a további téves hivatkozások megelőzésére. Buzinkay Géza Dymcock, William : Pharmacographia Indica. A History of the Principal Drugs of Vegetable Origin. Vol. 1—3. Karachi, Hamdard Institute of Health and Tibbi Research, 1972, pp. 599, 643, 642, index pp. 205. Az 1890—1891—1893-ban három kötetből és külön kötetben megjelent Indexből álló Pharmacographia Indica újrakiadását az 1960-ban megtartott Nemzetközi Gyógynövény Szimpozion határozta el, Peshawarban. Indoklásul felhozták, hogy még ma is ez a munka tartalmazza teljes egészében az indopakisztáni szubkontinens gyógynövényvilágának klasszikus leírását, botanikai, kémiai, farmakológiai vonalon és egyidejűleg arra is alkalmas, hogy áthidalja a XIX. sz. vége és napjaink modern orvostudománya közötti távolságot. A modern gyógyszergyártás majdnem teljes egészében átállt a szintetikus készítményekre, de nem lebecsülendő az a legújabb irányzat sem, amely most újrafelfedezi a méltatlanul elfelejtett természeti gyógykincset különös tekintettel arra, hogy a cardiovascularis rendszer, a rák bizonyos formái, valamint a lelkibetegségek gyógyításánál komoly sikereket értek el gyógynövényekkel. Mindjobban kezdik felismerni, hogy a gyógynövényekben olyan „aranytartalékok" találhatók, melyet még mindig nem tártak fel a legújabb vizsgálómódszerekkel. Ezeknek az új kutatásoknak egyik bázisa ez a mindmáig túl nem szárnyalt igen alapos munka, melynek eredeti példányai már sehol sem kaphatók. A Hamdardot illeti a dicsőség, hogy majdnem az eredeti formátumban újranyomatta és a kutatók rendelkezésére bocsátja ezt az alapvető művet. A gyógyszerésztörténész számára külön jelentőséget biztosít az, hogy minden növény történetét és használatát is ismerteti. Pataki Zoltán