Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához
nyelvű egyházi élet hiányával magyarázhatjuk, hogy valamennyi magyar népcsoport közt a csángók őrizték meg a íegarchaikusabb népi műveltséget. Dalaik közt ma is a régi stílusúak 12 , meséik közt a tündérmesék vannak többségben 13 , orvoslásukban is az archaikus elemek a döntőek. Az empirikus jellegű eljárásoknak sokkal kisebb, a hitelemeknek viszont nagyobb a szerepük, mint akármelyik más magyar népcsoport orvoslásában. A ráolvasás legtöbb gyógyító eljárásuk kísérője. A hitelelemek túlsúlyára jellemző összehasonlító adat: amíg legjobb s leggazdagabb néphitmonográfiánk, Pócs Éva 11 zagyvarékási gyűjtése 33 ráolvasó verset tartalmaz, addig az áttelepült ezer főnyi csángótól Diószegi Vilmos és e sorok írója száznál több ráolvasó imát jegyzett le. De hasonló eredményt kapunk akkor is, ha Vajkai borsavölgyi 15 , vagy Madár Ilona sárrétudvari gyűjtéseivel 16 vetjük össze a csángó adatokat. III. A csángó falvakban a második világháború végéig nem voltak orvosok. A moldvai egészségügyi viszonyokra így emlékeznek: „Nálunk az orvoszok ulyan messze vótak, húsz kilóméterre. Nem vót, csak Bakóba, szehol mászut nem vót orvosz." 11 „1933-ban egy nyáron hatvanan haltak meg veresapróban. Az egész járásban egy orvos volt, de az nem is ment vidékre." 18 „Nekem nyóc gyerekem vót, de én még kórházba nem jártam szülni." „Mikor az asszony kellett szüljön, akkor bevittek egy hát szalmát a fődre. Letették a fődre, s aszt leterítették egy fehér, hammas lepedővel, s abba beléfeküdt az asszony, s ott szült a fődön." 19 A csángók orvos híján „javasló" asszonyokhoz fordultak, de a javasló asszonyokon kívül is szinte mindenki értett a gyógyításhoz. A régi gyógymódok nemzedékről nemzedékre szállva hagyományozódtak. A csángók közt elterjedt hiedelem, hogy a ráolvasás „akkor használ, ha kisebb tanulja a nagy óbbtól." 20 A hagyományok átadásának törvénye a hagyományok életbenmaradását segíti. A hagyományos orvoslás az áttelepült csángók közt elvesztette létalapját, a moldvaiak közt viszont az orvosi gyakorlat mellett ma is elevenen él, sőt, döntő szerepet játszik. Amíg nálunk a 238 lélekszámú Szárász község orvosi ellátottsága is biztosítva van, addig Moldvában bőven vannak olyan ezer-kétezer lakosnál nagyobb falvak is, ahol ma sincs orvos. 1971-ben hét moldvai faluban jártam, s legjobban az alacsony műveltségi szint tűnt szembe. A száz-százötven ezer 12 Faragó—Jagamas, i. m. 21. 13 Hegedűs, i. m., valamint Kovács Ágnes, Voigt Vilmos és saját gyűjtéseim alapján. 11 Pócs Éva: Zagyvarékás néphite. Bp. 1964. Néprajzi Közlemények. 176 — 183. 15 Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsavölgyében. Kolozsvár, 1943. lfi Madár Ilona: Sárrétudvari hiedelmek. Néprajzi Közlemények, 1967. 17 Benke Jánosné közlése. 18 Diószegi Vilmos: Embergyógyítás a moldvai székelyeknél. Néprajzi Közlemények. 1960. 35. 19 László Mihályné közlése. 20 Demse Dávidné közlése.
