Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
(szeptember 15.), Zsámbék, Tök, Perbál (ugyancsak szeptember 15-én jelentették, hogy a pestis már hosszabb ideje erősen pusztít), Tarján (október 11.), Kéthely és Gyermely (október 13.), végül Héreg (december 13.). A pusztulás helyeként nagynak tűnik, így Szákon szeptember 15-ig 248, október 11-ig 278 halottról, Szend községben szeptember 15-ig 73, október 11-ig 116, 13-án pedig már 140 halottról írnak. Szomor községben a legutolsó adat szerint (október 11.) 69, Kéthelyen (október 13.) 19 személy halt meg, míg a többi helységről a jelentések nem tartalmaznak számszerű adatokat. Az országos összesítés szerint Bihar és Nyitra megye mellett a harmadik még tízezres nagyságrendű halálozást felmutató megye Máramaros, ahol a pestis összesen 12 020 áldozatot követelt. Sajnos a megye veszteségéről községi részletezés nem került eddig elő és a járványról a Károlyi levéltárban fennmaradt három jelentés alapján csupán néhány részletet ismerünk. 103 E jelentések az 1739. augusztus 31. és szeptember 14,, november 15,és november 20., valamint december 12. és 26. között fertőzöttek és meghaltak adatait tartalmazzák. Ezekből igyekszünk most egy-két jellegzetes adatot kiemelni. Föltűnő mindenekelőtt Máramarosban a fertőzött helységek nagy száma. Az első jelentés 65, a második 58, a harmadik pedig december végén 48 olyan helységet sorol föl, amelyekben pestises megbetegedés előfordult. Miután a megyében az első népszámláláskor összesen 141 települést vettek számba, a fertőződés itt sokkal nagyobb arányú, mint például Abaúj vagy Bihar megyében volt és forrásaink szerint megközelíti a helységek 50 százalékát. (A jelentések egyébként nemcsak azokat a helységeket sorolták föl, amelyekben az említett két időpont között megbetegedés történt, hanem azokat is, ahol a járvány éppen szünetelt vagy már teljesen meg is szűnt). JL A legtöbb halottat az első jelentésben írták össze, szám szerint összesen 1534et, a fertőzöttek száma ugyanakkor 2050 volt. Ez kéthetes időszakra igen nagy érték, A járvány hevességére jellemző, hogy három helységben 100 vagy 100-nál több halálozás történt (Szaploncza 150, Szurdok 120 és Szacsal 100), míg további 35 helységben 10-nél több volt a halottak száma. Novemberig a kór pusztítása már erősen alábbhagyott és 15-e és 20-a között 5 nap alatt mindössze 94 áldozatot követelt. A decemberi jelentés ismét két hetet ölelt fel és eközben 142en haltak meg. Az első jegyzékben szereplő járványos helységek (az eredeti sorrendet követve) a következők: Kökényes, Irholcz, Bedő, Alsó Neresznice, Kirva, Visk, Száldobos, Bustyaháza, Keselymező, Técső, Űrmező, Repinye, Berezna, Lipcse, Vajnág, Új bárd, Iza, Huszt, Talaborfalva, Dulfalva, Szeklencze, Mihályka, Husztköz, Alsó-Szehstye, Sándorfalva, Sziget, Hosszúmező, Szaploncza, Szarvaszó, Alsó Apsa, Közép Apsa, Felső Apsa, Fejéregyháza, Alsó Róna, Karácsonyfalva, Szlatina, Körtvél yes, Budfalva, Szerfalva, Kalinfalva, Mikolapataka, Barczánfalva, Nánfalva, Váncsfalva, Bárdfalva, Gyulafalva, Désze, Bréb, Sugatag, Farkasrév, Fejérfalva, Petrova, Ruszkova, Rusz Polyána, Alsó Visó, Felső Visó, Mojszán, Szacsal, Felső-Szelistye, Dragomérfalva, Sajó Pojána, Sajó, Glód, Szurdok, Kabolapatak. Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok Megyei összesítések.
