Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Duka Zólyomi Norbert: A nagyszombati orvostudományi kar abszolvenseinek további gyakorlati és tudományos tevékenysége (francia nyelven)
tését. Az anyagot a bel- és külföldi levéltárak és az abszolvensek műveinek közvetlen tanulmányozásával kellett rekonstruálni. Néhány abszolvens esetében a rendelkezésre álló monográfiák könnyítették meg a munkát (Schultheisz —Tardy Reineggsről, Duka Zólyomi N, Husztyról, Fukertól, Fabiról, L Hrábovec Lumnitzer botanikai műveiről írt tanulmányai). Még így sem sikerült 5 abszolvens további működéséről adatokat szerezni Jean Baptiste Grandjean — Luxemburg, Hoff L — Nagymárton— Mattersburg, Kótzy J. — Nagyvárad, Müller A. J. — Győr (a promóciós anyakönyv szerint, Szinnyeinél Veszprém), Rigler M. — Rohoncz. A többi 31 abszolvens közül gyakorló orvosként működött: Fuker Fr. J, Kassán és Tályán, Gömöry István Győrött, Horvatovszky Zs. Gyöngyösön és kiszállásokkal Hatvanban, Mauksch J. D. Késmárkon, Szepesszombatban és Gömörben, List S, Késmárkon, Oppenheimer S. B. Pozsonyban és Bécsben, Schimert J. P. Nagyszebenben. Megyei orvosok voltak a mai Szlovákia területén : Engel J, J. (Szinnyei a rá vonatkozó adatokat egy másik Engel J, /.-sal vegyíti össze, aki valószínűleg apja volt, élt 1717—1791, míg a fiú 1749 —1803 után, Szinnyei szerint az idősebb promovált 1773-ban! és neki tulajdonítja a fiú műveit is, akit külön nem is említ; Gortvay szerint az idősebb Engel tátrai ásványvizekről írt). //;'. Engel késmárki városi és szepesi járási orvos volt. Chernyey J. trencséni gyakorlata után zólyomi megyei orvos, Kis-Witzay J. Tornán, majd kassai városi orvos, Lipszky P. Liptó megyei, Madács P, Kishont járási, Pfentner Fr. Liptó megyei, Pillmann gömöri, Rodelsperger komáromi, Schweger I. Nyitra megyei, majd pozsonyi városi orvos volt. Magyarország területén, de a mai Szlovákián kívül működtek: Barbenius Háromszék, majd Fogaras, Báty Bihar megyei, Fabi Zágráb megyei és városi orvos volt. Heidenreich Arad megyében és a Jász-Kun kerületben, Kolosvári Bereg-Ugocsa megyékben, Lange brassói városi, Háromszék megyei és barczasági főorvosként működött, Stipsics Hont megyei és pesti városi orvos volt. Magyarország területén kívül: Reineggs grúziai udvari orvos, a szentpétervári sebészképző vezetője, Pancera Radkersburgban és Grazban városi orvos a rendek szolgálatában, Singer a tesseni protomedikus helyettese és talán járási orvos is, Wolff Jasiban működött. Csak városi orvosok voltak: Huszty Pozsonyban, Krieger Eperjesen, Lumnitzer Bazinban és Szentgyörgyön, Czepecz Sopronban, Czapovszky Selmecbányán volt bányaorvos. Összesen 16 abszolvens volt megyei orvos — azaz az egyharmada — és 12 városi orvos, azaz egynegyede, és Magyarország akkori területének kétharmadán töltötték be a legfőbb közegészségügyi hivatalokat. A számarány még kirívóbb, ha a Nagyszombatban tanult, de csak Budán végzetteket is hozzászámoljuk (pl. Benkő, Rátz), viszont értéke csökken azon hallgatók tekintetbevételével, akik csak nosztrifikálni jöttek Nagyszombatba. Végül maga egy hivatal nem jelenti még azt, hogy viselője rátermett. A mennyiségi képet ki kell egészíteni az abszolvensek minőségi eredményeivel: a) hogy látták el hivatalukat és b) milyen irodalmi tudományos tevékenységet mutattak fel? Az első kérdésre Huszty, Lange, Reineggs, Chernyey, Pillmann, Barbenius, Fabi, Heidenreich, Wolff tevékenysége ad választ : a közegészségügy reformátorai voltak, mintaszerű gyógyszertári felügyelők, új módszerek terjesztői (különösen a himlőoltás terén), járványok ellen aktív harcosok, az új tudomány, az orvosrendőrség képviselői. A második kérdésre válaszolva az irodalmilag aktív abszolvensek két csoportra oszthatók: aj az európai orvostudományi fejlődésbe is belekapcsolódtak (Huszty, Fuker, Lange, Reineggs), sőt befolyást is gyakoroltak rá (Huszty, Lange); b) helyi jelentőségű munkákat írtak: Báty, Engel, Fabi, Chernyey, aki a
