Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Antall József—R. Harkó Viola—Vida Tivadar: Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, 1777—1806

AZ ORVOSI KAR FEJLŐDÉSE BUDÁN ÉS PESTEN, 1777—180 6* ANTALL JÓZSEF -R. HARKÓ VIOLA - VIDA TIVADAR A

magyar orvosi kar budai és pesti három évtizedes fejlődéstörténetének megértéséhez szemügyre kell vennünk alapítása körülményeit és a Nagyszombatban töltött első évek jelentőségét. Ismert tény, hogy az Alföld török megszállása meggátolta az egyetem központibb elhelyezését; Nagyszombatba telepítése 1635-ben eleve ideiglenes jellegű volt,

1 de ez az ideiglenesség kezdetben a gyakorlatban nem mutatkozott. A Bécshez és Pozsonyhoz közeli Nagyszombat ebben az időszakban nem volt annyira periférikus, mint amennyire a 18. sz. végére lett, amikor az ország megváltozott helyzete és kibontakozó fejlődése Budát és Pestet az ország szívévé tette. Ez a változás döntő fordulatot hozott az egyetem, illetve az orvosi kaitörténetében is. A hazai orvosi kar felállításával és szervezésével Mária Terézia van Swietent

2 bízta meg, akinek nevéhez fűződött a bécsi egyetem orvosi karának gyökeres megreformálása és az ún. első bécsi orvosi iskola kialakítása. Van Swieten egyéniségét, munkásságának jelentőségét, művelődéstörténeti szerepét már többen * Előadás formájában részben elhangzott a nagyszombati egyetem orvostudományi kara (a mai budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem) 200. éves évfordulójának tiszteletére 1969. október 9 —10-én, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete által Szomolányban (Smolenice) rendezett konferencián. 1 Részlet a nagyszombati érseki egyetem alapítóleveléből. Latinul közli Pauler T. : A budapesti magyar királyi tudományegyetem története. I. k. Bp., 1880. 474. „Ha az idő folyamán Isten megszabadítja Magyarországot a török igától és alkalmasabb város adódik az egyetem számára, álljon szabadságában a társaságnak az alapítványt az egyetemmel együtt máshová átvinni, csupán ne tegyék az esztergomi egyházmegyén kívülre." - Van Swieten, Gerhard (1700—1772) közel húsz évig működött az akkori Európa legnagyobb klinikusa, a leydeni Boerhaave professzor mellett, akinek világhírű munkáját: „Institutiones de methodo medendi" a saját magyarázataival, több éven át tartó munkával, 8 kötetben kiadta. Katolikus volta miatt Boerhaave halála után eltávolítják az egyetemről, Londonba is hívják, de ő hosszú gondolkodás után Mária Terézia ajánlatát fogadja el, és 1774-ben családjával együtt letelepszik Bécsben, mint Mária Terézia személyi orvosa és hagyományszerűleg ez álláshoz kötötten az udvari könyvtár prefektusaként. Maradandó alkotásokat vitt végbe nemcsak az osztrák egészségügy területén, hanem aktív részese volt a magyarországi orvosképzés megindításának is.