Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 57-59. (Budapest, 1971)
TANULMÁNYOK - Perényi Frigyes: Gyógyszerészképzés a nagyszombati egyetemen 1770—1777
sát. 7:i Mindamellett ha a nagyszámú gimnáziumi, konviktusi és egyetemi diákság ellátására, valamint a szokásos tiltott eladásra gondolunk, könnyen elképzelhető, hogy a patika meglehetősen nagyszabású üzemeltetéssel tovább működött. Ezt látszik bizonyítani, hogy a szekularizáció után, 1775-ben a nagyszombati jezsuita gyógyszertár is dobra került. 74 Ebből kitűnik, hogy időszakunk első 4—5 esztendejében, magában az egyetem épületében rendelkezésre állt volna itt egy jól felszerelt nagymúltú patika, mely nem csekély lehetőséget rejtett a gyakorlati képzés számára. Ám a lehetőségek kihasználásának nyoma sem található. Habár az ésszerűség szempontjából ez nehezen magyarázható, mégis arra kell gondolnunk, hogy az egész tanrend van Swieten alkotása volt, aki bécsi működésének kezdetétől, 1744-től szívós harcot folytatott a jezsuitákkal a felvilágosult reformok érdekében. Elképzelhetetlen, hogy Nagyszombatban épp velük jött volna létre egyezség és éppen az állami nevelésügy terén. Nem szabad azonkívül elfeledni, hogy a jezsuita gyógyszertárak gazdaságilag és jogilag a kollégiumoknak (kolostoroknak) és nem az ezek keretében működő bármely fokú iskolának voltak szerves részei. Végül a gyógyszertár negatív szerepét Duka Zólyomi is megállapította idézett munkájában. 75 A felsorolt belső okokon kívül egyéb, az egyetemen kívül álló nehézségek is fékezték mind az orvos-, mind a gyógyszerészképzés ügyét. A törvényhatóságok, de leginkább a hivatalos orvosok jövedelmeik csökkenése miatt nem akartak megválni az 1759-ben számukra biztosított vizsgáztatás jogától. Az ügy nagy megbotránkoztatást keltve a bécsi helytartósági kamarai vegyesbizottság elé került, ahol az 1775. március 15-i tárgyalással nem csekély huzavona kezdődött. 76 Hogy a régi rendi közigazgatás tényleg mennyire hátráltatta a fejlődést, és hogy mennyi orvost, sebészt és gyógyszerészt tartott vissza az egyetemi képzéstől, azt bizonyítja Trnka Vencel orvoskari dékánnak a Helytartótanácshoz beadott felterjesztése. Belőle kitűnik, hogy Walter székesfehérvári, Schönwiesner lőcsei, Mauksch szepesszombati és Suala kőszegi gyógyszerészek csak utólag (kényszerítve) jelentkeztek vizsgára. Sokan mások azonban kibújtak az egyetemi examinálás alól. 77 Mindezekből az erőfeszítésekből kitűnik, hogy leginkább az orvosi kar volt az a tényező, mely érvényt szerzett Magyarországon az új oktatási rendelkezéseknek. Teljesség kedvéért még meg kell jegyezni, hogy a végzett gyógyszerészek a gyógyszerészmesteri (magister pharmaciae) fokozatot nyerték el. 78 A magisteri fokozat abban az időben és a 19, század első felében igen elterjedt volt. így a legtöbb orvosdoktornak egyúttal szemész-, szülész- stb. mesteri címe is volt. Általában magisteri fokozattal illették a nem teljes főiskolai végzettséget, illetve 73 Magyary-Kossa Gy. : i. m. III. 351, és Linzbauer X. F. : i. m. II. 231. 74 Csippék J. : A szerzetesrendek gyógyszertárai 1724 —1790-ig. = Gyógyszerészi Közlöny, 19. 1903. (ils. 75 Duka Zólyomi N. : Orvosképzés ... 37, 76 Györy T. ; i. m. 102. 77 OL. Helyt. lvt. Acta sanitatis, Lad. A, Fasc. 33. Nr. 31. 78 L. a 40. sz. jegyz.
