Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 55-56. (Budapest, 1970)
TANULMÁNYOK - Dörnyei Sándor—Dörnyeiné Dapsy Henriette: Semmelweis hazai utóéletének első évtizede - III. A semmelweisi tanok hazai elismerésének útja
49. VelitsDezső: A pozsonyi m. k. bábaképezde. 1873—1894/5. Pozsony, 1896. 50. A pozsonyi m. k. bábaiskola és a bábaügy Pozsonymegyében, Pozsonyvidéki Lapok, 1873, 1, 7, 53-54. 51. Gyógyászat, 1874, 14, 34, 498—499. 52. Pozsonyvidéki Lapok, 1876, 4, 62, 247. 53. Velits : I. m. 54. Lendvay Benő : Dr, Ambró János emlékezete. A Pozsonyi Természettudományi és Orvosi Egyesület Közlönye, 1891, Üj foly. 7, 156 — 175. 55. A pozsonyi közkórház és a bábaképezde hiányai. Pozsony, 1880. 56. A gyermekágyi láz. Orv. Hetil, 1878, 22, 31, 658—661. 57. A magyar orvosok és természetvizsgálók 1886. augusztus 22—26-ig Buziás-Temesváron tartott 23. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Bp. 1887. 40.1. 58. Orv. Hetil. 1890, 34, 21, 251. 59. Észrevételek Listernek a tályogok és sebek körüli eljárása felett. Orv. Hetil. 1870, 14, 5, 72. 60. Vö. Gortvay—Zoltán : I. m. 224—226.1. és Regöly-Mérei: I. m. 61. Sebészi tanulmányok a bécsi egyetemen az 1869/70, tanév első hónapjaiban. Orv, Hetil. 1870, 14, 9-10, 139. 62. Orv. Hetil. 1871, 15, 5, 81. 6, 97. 63. Gyógyászat 1871, 11, 22, 347 — 351. 23, 361 — 366. 64. Orv. Hetil. 1872, 16, 27, 469 — 470. 65. Orv. Hetil. 1872, 16, 32, 554. 66. Orv. Hetil. 1872, 16, 22, 382. 67. Orv. Hetil. 1873, 17, 32, 577 — 578. 68. Jelentés a pesti Rókus kórháznak Fleischer József tr. főorvos és egy. m-tnr. vezetése alatt álló szülészeti osztálya 1871-dik évi működéséről. Orv. Hetil. 1872, 16, 25, 428-430. 26, 446 -449. 69. Adatok az intrauterin befecskendések tanához. Gyógyászat, 1874, 14, 50, 711— 713. 51, 723 — 729. 70. Emlékbeszéd Fleischer József felett. A budapesti kir. orvosegylet 1878. évkönyve. Bp. 1878. 45 — 61. 1. 71. Gortvay—Zoltán : I. m. 240. 1. 72. Semmelweis Ignác Fülöp. Bp. 1885. Német nyelvű kiadásai Ignaz Philipp Semmelweis. Eine geschichtlichmedizinische Studie. Wien—Teschen, 1887. Zusammenfassung Es ist festzustellen, dass es ein Irrtum ist zu behaupten, als Semmelweis' Lehre nach dessen Tode in seinem Heimat völlig vergessen würde und bis in die achtziger Jahre nur ausnahmsweise erwähnt gewesen wäre. In der ersten Hälfte des ersten Jahrzehntes nach dem Tod von Semmweleis konnten die Vf. in erster Linie von seinen Assistenten und einigen Schülern beweisen, dass sie die Lehren ihres Meisters kannten und befolgten (J. Fleischer, J. Maizner, F. Kreutzer, I. Báthory, J. Spányik, J. Técsy, T. Kézmárszky). Ein Grossteil von ihnen, hat sich auch schriftlich zu ihm erklärt. Seit 1870 hat sich die Situation schnell geändert. Infolge des Auftretens von János Ambro verstummten allmählich die Gegenstimmen und im selben Mass erhöhte sich
