Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gorka Tivadar: A Kis Akadémia és a magyar orvostudomány

János szobrász, kisakadémikus ez alkalomra bronz-reliefen örökítette meg Pékár Mihály és Gorka Sándor professzorokat, az első és az ezredik előadót. A második világháború alatt erősen lecsökkent a Kis Akadémia működése. 1944-ben már nem volt előadás. Még megjelent Pékár Mihály emlékezete című kiadványuk (Förster, Entz, Hortobágyi, Ángyán, Gorka szerk.). Légid. Lengyel Béla kémiai professzor emléktábláját már nem avatták fel a közbejött német megszállás miatt. A Kis Akadémia működése 45 évi fennállás után szűnt meg. Az orvosok kezdettől igen jelentős működést fejtettek ki. Orvos volt Pékár Mihály dr. az első előadó és az első vezetőség tagja. Farkas Géza dr. akkor szintén élettani intézeti tanársegéd, már 1900 elején kezdte meg fáradhatatlan és nagy sikerű előadói tevékenységét. Krompecher Ödön nagyszabású bakteriológiai előadásait a második évben tartotta. Id. Elischer Gyula Rembrandt rézkarcairól adott elő. Kiemelkedett Verebély Tibor (akkor Kórbonctani tanársegéd) biológiai előadássorozata, amelyben a sejt, az egyén és a halál biológiáján kívül a sejt és az individuum pathologiáját összefoglalóan ismertette, Tangl Ferenc az ionelmélet jelentőségét méltatta az orvostudományban 1902. évi előadásaiban. A következő évben Manninger Vilmos a modern sebkezelésről, Gorka Sándor az ember származásáról, a származástanról és a darwinizmusról adott elő. Az akkor legfontosabb népbetegséggel, a tuberkulózissal foglalkozott Hutyra Ferenc 1907. évi két előadása. Rihmer Béla előadásában a férfi gonorrhoeáról hallhattak a Kis Akadémia tagjai, Entz Bélától 1908-ban a luesról és okozójáról. Heim Pál „Az immunitástan és a gyakorlati orvostudomány" című sorozatos előadásaiban klasszikusan foglalta össze korának legújabb ismereteit a baktériumok hatásáról, a szervezet védekezéséről, a Wassermann-reakcióról, fagocitózisról az opsoninokról, anaphilaxiáról, allergiáról és a tuberkulózis allergiás diagnosztikájáról. Entz Béla újabb előadásaiban: „A paraziták, mint fertőző betegségek okozói és terjesztői"-ről szólott (1909). Kelen Béla 1910-ben több előadásában a röntgenológia újabb haladását ismertette, Rhorer László a kolloidális oldatokról tartott magas színvonalú összefoglaló előadást. Már 1911. évében „A salvarsanról, Ehrlich új szeréről" számolt be Vámossy Zoltán, míg Veszelszky Gyula a radioaktivitásról, különös tekintettel a radiotherapiára. A gümőkóros fertőzés új szempontjait ismertette Wein Manó 1912-ben. Következő évben a radioaktív testekkel orvosi szempontból foglalkozott újra Kelemen és Weszelszky. A modern fegyverek hatásáról számolt be Pfann József balkáni háborús tapasztalati nyomán. A rokkantügy szervezetéről adott elő Dalmady Zoltán 1917-ben, míg Pékár Mihály és Entz Béla ismét a tuberkulózissal és szociális jelentőségével foglalkozott. Reusz Frigyes a harctéri sokkról és következményeiről tárgyalt. Elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fontos tárgyú volt Farkas Géza : „A szív, mint a keringés fenntartója" és Ángyán János: „A szív és az erek szerepe a vérkeringés zavaraiban" című, 1921-ben elhangzott kitűnő előadása. Grusz Frigyes a szifilisz gyógyszereit és hatásukat tárgyalta 1923-ban. Torday Ferenc előadása a gyermekkori fertőző betegségek elleni védekezéssel, míg Dalmady Zoltán az orvostudomány újabb haladásával foglalkozott. Ertl János a sebészeti plasztika újabb haladásáról számolt be 1923-ban. Csordás Elemér az orvosi közigazgatás feladatait ismertette 1924-ben. A kitűnő előadások közül is kimagaslott Farkas Géza ünnepi előadása