Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 54. (Budapest, 1970)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Az egészségügyi foglalkozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a XV-XVI. század fordulóján

ran a? orvosokat. 1465-ben az orvoskarnak határozatot kellett hoznia, hogy hozzájárulásuk nélkül egyetlen egy „empiricus"vagy más ne praktizáljon Bécsben, kivéve azt, akit valamely egyetem doktornak elismert. A kari határozatból kiderül, hogy tartottak a gyógyszerészektől, továbbá gyógyítással foglalkozó és gyógyszert áruló apácáktól, végül az „empiricus"-nak nevezett kuruzslóktól, azaz a gyógyítás tudományát gyakorlatban, nem pedig egyetemen elsajátítóktól [52]. Nem csoda, ha a bécsi polgárok a drága professzorok helyett közvetlenül fordultak a gyógyszerészhez, esetleg apácákhoz, szerzetesekhez, akik bizonyára gyakran csupán alamizsnát kértek, valamint a nem sokat kérő kuruzslókhoz [53]. Budán és környékén sem lehetett más a helyzet. A középkor végi magyar főváros polgárságának egészségügyi ellátását az orvosokon és sebészeken kívül, sőt azok helyett, szintén a borbélyok, fürdősök és gyógyszerészek látták el, ezért nem érdektelen az ő gazdasági és társadalmi helyzetükre is egy pillantást vetni. Természetesen náluk a gyógyítás főfoglalkozásuk mellett csak — gyümölcsöző — melléktevékenységet képezett. A borbélyoknak és fürdősöknek a gyógyászatban játszott szerepét az orvostörténeti irodalom részletesen tárgyalja, erre itt nem térünk ki. Jóval többen éltek ezekből a mesterségekből Budán, mint orvosok vagy sebészek. Pl. két, véletlenül fennmaradt budai szőlődézsma-jegyzékben, amelyek a város szőlőbirtokos lakosságának egy részét sorolják fel, 1505-ben és 1510 körül összesen hat borbély neve olvasható. Hárman közülük a Várban, a legjobb fekvésű utcákban, a negyedik a mai Vízivárosban (akkor Szent Péter város) lakott, a többi lakóhelyét nem ismsrjük [54]. Az említett tizedlajstromok említik még Mátyás és II. Ulászló királyok borbélyát, a kereskedelemmel is foglalkozó, birtokot, nemességet szerző későbbi óbudai várnagyot, majd Óbuda zálogbirtokosát, Raguzai Istvánt [55] . A borbélyok — még ha leszámítjuk a nagyúrrá lett királyi borbélyt — adataink szerint nem tartoztak a legszegényebb polgárok közé, ámbár a patrícius! szintet nem érték el. Néhány példa a tizedlajstromokon kívül: Ottó borbélynak a Vár Mindszent (mai Űri) utcájában volt háza [50]. Nemegyi Bálint budai borbély pedig csepeli rokonaitól ottani nemesi telket vásárolt 1518-ban [57]. A borbélyok anyagi helyzetére a dézsmalajstromokból is következtethetünk: Budai borbélyok bortermése (budai köbölben) [58] Név 1505 1510 k. János 405 160 István 335 108 János (másik) 300 177 Miklós 155 16 Bálint 70 38 Albert 24 30 Péter — sr, Összesen: 1295 614