Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

TANULMÁNYOK - Fekete Sándor: Tauffer Vilmos (1851-1934)

1928-ban előadást tartott az Orvosegyesületben az új Szülészeti Rendtartásról [34]. 1932 márciusában jelentést adott az új Szülészeti Rendtartás életbe léptetéséről. Hangsúlyozza, hogy csak akkor lehet eredményt várni tőle, ha nem parancsszóval léptetik életbe, hanem megértésére alapoznak. Tíz szülészkerületet állítottak fel. Jelentéseikből kiderült, hogy a vetélések után a szeptikus megbetegedések száma igen nagy, s a betegek elhelyezése még a fővárosban sem megfelelő. „Hol a mentő gondolat — kérdi Tauffer 2. zárszóban —, csakis a nagy szociális átalakulásban, mely elementáris erővel halad világútjában előre és meghozza az anyagi javak igazságosabb megoszlását, hogy ne legyenek a társadalom munkanélküli parazitái, kik örökség vagy önző módon összeharácsolva a javakat pénzes zsákjaikon ülnek és hagyják nyomorogni a tömegeket.. . Higyjük és reméljük, hogy nincs már messze e kor, s ha elérkezik, érdemes lesz a szegénynek is élni... Ennek a jövőnek a szolgálatában álljon e munka, az anyák és gyermekek megmentésének útján". Ez a jelentés németül is megjelent. Tauffer megküldte a Deutsche Gesellschaft f. Gynaekologie vezető embereinek, s ott nagy elismeréssel fogadták. A TRAGIKUS VÉG Tauffer Vilmos későbbi öregségében is megtartotta mozgékonyságát, érdeklődését a felső oktatás kérdései iránt. A Felsőoktatási Tanács Üléseit lakásán tartotta. Sokszor mondta: a szép megöregedésnek egyik titka megőrizni az érdeklődést az élet dolgai iránt. 1934-ben bélpanaszai támadtak, amelyek miatt Bakay Lajos professzor végbélresectiót ajánlott. Tauffer természetesen tisztában volt ennek a műtétnek a gyötrelmeivel, és csekély kilátásával. Lemondott az ilyen életről, és morphin-injekciót adott magának. Környezete azonban észrevette, s orvosának, Rosenthal Jenőnek sikerült őí az életre visszahozni. Akkor látszólag beleegyezett a műtétbe, s lányát, Erődi-Harrach Bélánét átküldte a Bakay-klinikára, hogy az elhelyezést megbeszélje. Magához kérette akkori munkatársát, Torzsai-Kiss Józsefet és rokonát, dr. Vájna Gábort, Vájna késett, Kiss József az előszobában várakozott. Dörrenés hallatszott, s amikor Kiss dr. berohant a szobába, a revolver ott feküdt a földön. Tauffer Vilmos szíven lőtte magát 1934. december 4-én. Általános volt a megdöbbenés. Kevesen tudtak bajáról, mindenki csak a teljes szellemi erejében levő nagyszerű embert látta benne. Temetése az egyetem Aulájából történt. Gyászbeszédet mondott Balogh Ernő professzor, dékán, Frigyest József, az I» sz. női klinika igazgatója (Tóth István akkor már súlyos beteg volt), Karácsony Sándor a minisztérium, a Felsőoktatásügyi Tanács, és a Stefánia Szövetség nevében. Nekrológok jelentek meg az Orvosi Hetilapban Tóth István tollából, Grósz Emiltől az Orvosképzésben, Fekete Sándortól a Gyógyászatban és a Magyar Kórházban. Az Orvosegyesületben Frigyesi József tartott emlékbeszédet. A Kerepesi úti temető 471. parcellájában van eltemetve, a Détsi-család kriptájában.