Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Antall J.—R. Harkó V.—Vida T.: Perlitzi tervezete orvosi és sebészeti főiskola létesítésére

JEGYZETEK [1] Perlitzi János Dániel (1705-ben született Késmárkon, meghalt 1.778-ban Apátfalván) bölcsész- és orvosdoktor egyetemi tanulmányait külföldi főiskolákon (német, holland, francia) végezte; 1727-ben lett bölcsészdoktor a wittenbergL egyetemen; orvosdoktorrá 1728-ban avatták Utrechtben. Hazatérve előbb Selmecbányán dolgozott, majd 1731-ben meghívták Nógrád megye tiszti főorvosának Losoncra. Nagy tudásának híre külföldre is eljutott. A berlini tudományos akadémia matematikai osztálya rendes tagjává választotta; 14 tudományos dolgozatát itt közölték. Tíz évi Nógrád megyei sikeres működése után Mária Terézia nemesi előjogokkal ruházta fel. Tagja lett a császári természetvizsgálók akadémiájának is. Weszprémi István (Succinta Medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia. Lipsiae, 1774. Centuria prima 133. 1.) Perlitzi 23 művét sorolja fel, ezek főleg orvosi és természettudományi jellegűek. Műveit latinul írta. Nyomtatásban magyar nyelven 3 munkája jelent meg: Testi békességre vezérlő Útitárs, Buda, 1740; Medicina Pauperum. Szegények számára való házi orvosságok, Buda, 1740; Orvosi oktatás a Pestis és egyéb nyavalyák ellen valóPraeservatiorul, Buda, 1740. Irodalmi munkáin kívül nagy érdemet szerzett egy Magyarországon felállítandó orvosi főiskola érdekében kifejtett fáradozásával. Az 1751-ben kelt és a királynőhöz intézett emlékiratához mellékelt Tervezetét már 1742-ben kidolgozta. (Az Emlékirat egész szövege megtalálható Linzbauer: Codex Sanitario-Medicinalis Hungáriáé, II. Budae, 1752. 270 — 277. 1.) A Tervezet megjárta a bécsi kancelláriát, majd visszaküldték a Helytartótanácshoz, mely továbbította megvitatásra az egészségügyi bizottsághoz. 1751. december 3-án döntöttek Pozsonyban a javaslat sorsa fölött: bár az országra nézve előnyös lenne egy Collegium Medico-Chirurgium létesítése, de anyagi okok miatt megvalósítása nem egyszerű. A folyamadványt ad acta tették. 19 év múlva, még Perlitzi életében megalapították Nagyszombatban az orvosi kart, de nem vették figyelembe előzőleg a Per/z'ízi-tervezetet, és többek között ennek valószínű oka abban keresendő, hogy Gerhard van Swieten (1700—1772), aki Mária Terézia meghívására 1744-ben költözött Bécsbe, megszervezte, illetve átszervezte a bécsi egyetem orvosi karát 1749—1756 között, kitűnő tanárokat neveztetett ki (de Haen, Störk, Frank, Collin, Hilderband, Stoll,Scopolij, és velük együtt kialakította a bécsi iskola fénykorát. A királynő indokoltnak látta, hogy az orvosi kar megszervezése, van Swieten közreműködésével a bécsi mintájára, a „conformetur" elve alapján történjék. Perlitzi még megélte az orvosi kar Budára való áthelyezését, így egy lépéssel közelebb kerül a maga által kijelölt hely: Pest felé. 1754-ben Perlitzi elköltözött Losoncról a vele szomszédos Apátfalván levő birtokára, és feltehetőleg megyei főorvosként tovább működött. 73 éves korában halt meg. [2] Életrajzával többen foglalkoztak, felsorolásuk nem teljes, inkább tájékoztatásnak szánjuk. Weszprémi I. munkáját az 1. sz. jegyzetben említettük. Horányi A. : Memoria Hungarorum et Provincialium. Posonium, 1777. Pars III. 63—68. 1. Klein, J. : Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften evangelischer Prediger. Leipzig und Ofen, 1789. 381-390. 1. Melzer J. : Biographien berühmter Zipser, Kaschau und Leipzig, 1833. 91 — 95. 1. Szinnyei J. : Magyar írók élete és munkái. X. k. Budapest, 1905. 798—801. L