Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 51-53. (Budapest, 1969)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Réti Endre: Orvosdoktori disszertációk (1769 — 1848)

ORVOSDOKTORI DISSZERTÁCIÓK 1769—1848 RÉTI ENDRE A

disszertációk szokása mélyen a középkorba nyúlik vissza, és a legkülönbözőbb fakultásokon volt kötelező. Az orvosdoktori disszertációk is a középkori disputációkban találják eredetüket. Világviszonylatban a disszertálás régóta kötelező volt; a külföldön tanuló magyarok közül — többek között — Jessenius disszertációját ismerjük, amelyet ő 1591-ben Padovában védett meg. Disszertációja két részből állott, a kor szokásának megfelelően az egyik az orvosi volt, amely a harmadnapos lázról értekezett, a másik az általános műveltség bizonyítására szolgáló mű, amely a „De vindiciis contra tyrannos" címet viselte, azaz: A népjogokról a zsarnokokkal szemben. A magyar diákok természetesen minden külföldi egyetem szokásának megfelelően készítették disszertációjukat, és a bécsi egyetem szokásainak megfelelően kellett a magyar orvosi karon Nagyszombatban is megszerkeszteni és megvédeni a disszertációkat. Az orvosdoktori értekezések latin, néha német nyelvűek voltak. Győry megállapításával szemben — aki Flór 1833-as disszertációját mondotta az első magyarnyelvű orvosdoktori értekezésnek — megállapítható, hogy az első magyarnyelvű disszertáció 1822-ben került nyomtatásra és megvédésre, címe „Dissertatio inauguralis medica de ophthalmia neonatorum". „Beniamin Terhes hungarus nobilis, oculisticae magister, Felső-Nyárádyno Borsodiensis" volt a disszertáció szerzője. A disszertáció története hazánkban és az osztrák birodalom területén nem volt egyenletes. II. József szükségtelennek látta ezeket a disszertációkat, annál inkább, mert a ránk maradt hírek szerint, ezeket eleinte nemegyszer az illető diákok professzorai készítették, tiszteletdíj ellenében. A disszertációk kötelezettsége II. József halála után ismét visszaállott, és egészen 1848-ig volt szokásban. Az orvosdoktori disszertációknak — sok selejtes, retrográd szemléletű és mai szemmel nézve néha megmosolyogtató tárgya ellenére — van orvostörténeti értékük. Lehetővé teszik bizonyos mértékig azt is, hogy a pesti iskola kialakulásának kezdeti lépéseit követhessük, hiszen ezek a disszertációk a kar véleményének lényegében megfeleltek, a kar összessége ezeket a megvédés után jóváhagyta. Legkevesebb amit mondhatunk róluk, hogy tükrözik a tanár mentalitását, akinek égisze alatt az értekezés íródott. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának több mint 800 disszertáció van birtokában, amelyek a magyar orvosi karon, tehát Nagyszombattól, 1770-től 1848-ig, a pesti karig készültek. Vannak azonban olyan orvosdoktori értekezések a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár-