Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

SZEMLE - Walter Artelt—Walter Rüegg: Der Arzt und der Kranke in der Gesellschaft des 19. Jahrhunderts (Vida Tivadar) - Verhandlungen des XX. Internationalen Kongresses für Geschichte der Medizin Berlin. 22 — 27. August 1966. — (Heinz Goerke) (Vida Tivadar)

Konstantin Károlyról (1764—1832), aki Kitaibel Pál (1757 — 1817) után a Pesti Egyetem Orvosi Karán 1817-től élete végéig a botanika nyilvános rendes tanára volt (54—57. L). A brassói A. Huttmann a Német Természetbúvárok „Leopoldina" Akadémiájának XVIII. századbeli erdélyi tagjairól értekezik (66 — 73. 1.). Spielmann József Babes Viktorral foglalkozik, kiemelve kapcsolatait a német tudósokkal (74 — 79. L). — A tárgyilagosság kedvéért nem ártott volna a 75. oldal 11. sorában megemlítenie, hogy Babes a magyar államtól kapott ösztöndíjjal indult 1883-ban német és francia tanulmányútra. — Nem is gondolnók talán, hogy Z. Ohya, kiotói japán kutató cikkében (A japán orvostörténelem német szempontból, 139—143. 1.) szintén akad magyar vonatkozás. Az 1688 óta Nagaszakival szembeni Desima szigetén működő Holland Keletindiai Társaság sebészeivel együttműködő japán orvosi fordító iskola tagjai többek között lefordították Plenck József Jakab nagyszombati orvostanár művét (139. 1. utolsó sor). Bizonyára az a szemészeti mű ez, amelynek japán fordításáról beszámolt Blazej K. Rippa pozsonyi orvostörténész folyóiratunk 45. számában (1968. évf. 135-142. 1.). A III. csoport felirata: „A kórbonctan története a XVIII. és a XIX. században". A IV. csoport cikkei, ill. előadásai a régi orvoslással foglalkoznak. Mindjárt az első köztük magyar vonatkozású. A Göttingenben élő Dr. Károlyi László ír „A történelem előtt kor trepanációiról Európában". Tanulmányában kiemeli Nemeskéri és Bartucz paleopatológiai kutatásainak eredményeit is. N. Vatamanu Bukarestből az ún. Codex Currtanicus szerzőtársáról értekezik, aki orvos volt. Számunkra a cikk nemcsak azért érdekes, mert a kunok egy része Magyarországra jött. A tárgyalt kódex legutolsó nyomtatott kiadását magyar tudós, Kuun Géza rendezte sajtó alá 1880-ban. Továbbá Halász P. tanulmányozta a kódexben említett 89. gyógyszert, és azonosította a legtöbbjüket (296 — 7. 1.). A következő tanulmány V. L. Bologa (Bukarest) tollából származik és a Dacia Superior-ból származó szemészpecsétekhez fűz néhány kommentárt. Az egyik pecsét valaha Ötvös Ágoston erdélyi orvos és régész tulajdonában volt, a másikat a kolozsvári, majd a szegedi egyetem régészettanára, Buday Árpád (1879 — 1937) ismertette „Római felirattan" c. 1914-ben megjelent főművében. Orvostörténeti szempontból elemezte ezeket A. Lenghel-Culcer és e tanulmány szerzője 1925-ben, ill. 1927-ben. Az itt szereplő adalék (298 — 301.1.). különösen gyógyszerészeti szempontból foglalkozik a két pecsét receptjeivel. A 302. oldaltól a 314-ig olvashatjuk rövidített német fordításban Közleményeink néhai szerkesztőjének, Palla Ákosnak előadását: „Sibilla Unguentaria a legújabb kutatás megvilágításában" ezzel a címmel: „FI äschungen in der Medizingeschichte". (Vö. „Communicationes...", 14. sz. 51 — 70. 1.) Az V. csoportba azok a cikkek kerültek, amelyek az orvostörténelem tudományának és kutatásának fejlődését mutatják be. — VI. csoport: „Orvoslás és művészet". — VII. csoport: „A fogászat története". — VIII. csoport: „Az állatorvostudomány története". A IX. csoportba „egyéb szabad témákat" soroltak. Itt találjuk Szállási Árpád cikkét „Magyar orvostanhallgatók és orvosok Itália egyetemein a múltban" címmel (748 — 749. 1.). A pozsonyi Duka-Zólyomi Norbert Huszty Zakariás Teofil (1754— 1803), pozsonyi városi orvosról ír, aki J. P. Frank nyomdokaiba lépve továbbfejlesztette annak közegészségügyi elgondolásait (860—864. 1.). Végül Oláh Andor referátumának címe: „A láthatatlan csillag. Jókai Mór műveinek orvostörténeti jelentősége" (890. oldal). A résztvevők névsora és címe, valamint a szerzők jegyzéke egészíti ki a hannoveri Jänecke Testvérek ízléses kiállításában megjelent, az említett fényképeken kívül még jónéhány kiváló minőségű reprodukcióval gazdagított könyvet. Vida Tivadar