Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 50. (Budapest, 1969)

ADATTÁR - Antall József: Jókai Mór ismeretlen levele Korányi Frigyeshez és Laborfalvi Róza halála

gondnak és szeretetnek, mellyel ápolták. Jókai és családja szakadatlanul mellette voltak.. . E hó 13-án és 14-ikén a beteg állapota olyan válságos Ion, hogy az orvosok teljesen lemondtak megmentéséről, s ekkor a hírlapok meg is írták, hogy Jókainé utolsó perceit éli. . . (néhány sor kimaradt, amely a Jókai iránt megnyilvánuló részvétről szól, szerk.). 14-ikén éjjel, dr, Huray önfeláldozó ápolása s ama erőfeszítés következtében, hogy a beteget megmenthesse, hirtelen oly fordulat állott be, mely bizonyosnak tünteté fel, hogy Jókainé föl fog gyógyulni. A fölszívódás és ezzel együtt a gyógyulás is megkezdődött, a beteg visszanyerte étvágyát, kedélye derűjét, mert a legutóbbi napokban ha öntudatától nem is, de vidámságától megfosztá a kór. Ez az állapot azonban, fájdalom, csak egy napig tartott. A beteg 15-ikén éjjel ismét roszszabbul lett, s a mikor kora hajnalban melléje hívták Hurayt, az orvos konstatált rajta neuralgikus fájdalmakat, melyek az agytól lefelé terjedtek egész a derékig, s egyszersmind konstatált a nyelv és gége összeszorulása folytán szélhüdést is. Jókainé még ez alatt sem veszité el nyugalmát, s mint betegsége kezdete óta úgy most is beszélgetett övéivel. . . (Néhány sor, amely Jókainének a politikai és művészeti események iránti érdeklődésére utalt, kimaradt. Szerk.) így lebegett a beteg élet és halál között egész péntek estig, a mikor Huray orvos bekövetkezettnek mondta a válságos perczet. Ezt azonban Jókai előtt elhallgatta, mert szükségesnek tartotta, hogy ő, a kit a hosszú aggodalom és a több éjjen át tartó virrasztás teljesen kimerített, nyugodjék egy kissé. Éjfél után 1 órakor azonban Jókait is felköltötték álmából, mert a betegen már a halálküzdelem jelei kezdtek mutatkozni... Huray beadott a betegnek erősítő szereket, a melyek azonban csak pár pillanatra használtak. El kezdett hörögni, érverése folyton lassúdott, ereje mindinkább elhagyta, s bár eszméletét egy pillanatra sem veszité el, előre látható volt, hogy életét többé megmenteni nem lehet. Három óra felé teljesen elbágyadt, mondta is, hogy alig bírja tovább a kimerüléstől. De azért beszélt, még pedig egészen közömbös dolgokról. Vége közeledtéről még most sem bírt semmi sejtelemmel, elannyira, hogy semmiféle módon nem rendelkezett, sem övéitől el nem búcsúzott. Sajátságos sejpítő kiejtéssel kezdett beszélni; azt mondta, hogy ruháit tegyék közelébe, míg egyszerre így szólt: — Gyújtsatok gyertyát, mert nem látok. Ezek voltak utolsó szavai. Azután egy sóhajjal visszahanyatlott és reggel 4 órakor meghalt." Jókainé haláltusája véget ért! A Fővárosi Lapok tudósítása és a most közölt levél között néhány napi eltérés található, miután ez a konzultációt (ha nem is egyértelműen) november 10-re teszi, míg a levél 14-én kelt. Ugyanígy a betegség válságos szakaszai között is mutatkozik néhány napos eltérés. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Jókaiék háziorvosa Fromm Pál és mellette a velük családi kapcsolatban álló Huray István volt. A consiliumra pedig Korányit és Kétlyt hívták meg, egyikükhöz szólt a levél. Miután Korányi már 1866 óta egyetemi tanár volt, Kétly Károly viszont rendkívüli tanárrá történt kinevezése (1880) után, csak 1889-ben lett nyilvános rendes tanár (udvari tanácsos 1901ben), a fenti levél címzettje minden valószínűség szerint Korányi Frigyes volt. Érdekességként megemlíthetjük, hogy a levél címzettje láthatólag nem volt közeli baráti kapcsolatban Jókaival (a lakcím megadása stb.). Ezt azonban érthetővé teszi az, hogy Jókai Mór Tisza Kálmán köréhez tartozott: az egykori balközép pártból került a kormánypárt soraiba. Ezzel szemben Balassa, Marku-