Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Lesky, Erna: Semmelweis professzori kinevezésének bécsi iratanyaga 1855-ből (Német nyelven)

orvosát és az emberiség egyik legnagyobb jóltevőjét (sic!), Semmelweist leszorította a jelölés első helyéről és arra Braunt helyezte, azt a Braunt, aki nem tudott magyarul ..." Ezt a kiinduló pontot sajnos nem idézi pontosan sem Gortvay György és Zoltán Imre könyve***, sem az ezt csonkán közlő E. Lesky, illetve magyar fordítója, Gogolák Lajos. Kutató munkájának megállapításait abból a 10 696/469 ex 1855 jelzetű aktacsomóból meríti, amely a bécsi Közigazgatási Levéltár (Verwaltungsarchiv) kezelésében levő volt Kultusz- és Oktatásügyminisztériumi Levéltár anyagát képezi. Ennek az aktacsomónak a tartalma gr. Thun-Hohenstein Leó, akkori kultuszminiszternek az uralkodóhoz tett előterjesztése a következő eredeti mellékletekkel: 1. a pályázók táblázatos kimutatása; 2. a budai Helytartóság elnökségének beszámolója és 3. a magyarországi polgári és katonai kormányzóság megjegyzése. Az 1. sz. mellékletből közli fénymásolatban a Semmelweisre vonatkozó rovatokat (1. ábra). Az egész táblázat tartalmát úgyis megismétli a másik két melléklet. A 2. sz. melléklet teljes szövegét adja ezután. Aláírója a budapesti Semmelweisre vonatkozó iratok egyikéről-másikáról már ismert Augusz. — Következik a 3. sz. melléklet (aláírója Leiningen), végül pedig maga a miniszteri előterjesztés Helfert alállamtitkár aláírásával. Utóbbira vezették rá Ferenc József uralkodói döntését, amely Laxenburgban kelt 1855. július 18-án, A korabeli okmányok szövegének közzététele után megismerkedünk az egyetemi tanszékek betöltésének akkori törvényes módozatával, és a Semmelweis esetében lefolytatott eljárás egyes lépéseivel, valamint az aláírók személyével. Utóbbiak közül számunkra szomorúan emlékezetes gr. Leiningen-Westerburg Keresztély neve, aki e cikk közlése szerint 1855-ben Albrecht Frigyes főhercegnek, Magyarország polgári és katonai helytartójának volt a beosztottja. Nagybátyja volt gr. Leiningen-Westerburg Károlynak, az aradi vértanúk egyikének. A tanulmány szerzője részletesen foglalkozik a pesti egyetem orvostanári karában lefolyt szavazással, és két kari tagnak, Schordann Zsigmondnak (1794— 1862), az elméleti orvostan tanárának, valamint Rupp Jánosnak (1808—1881), a gyógyszerészettan tanárának különvéleményével. Mindkettő arra vonatkozott, vajon szükséges követelmény-e a pesti egyetem szülészeti tanszékének betöltőjénél a magyar nyelv tudása. Schordann a-saját példájára hivatkozva hangoztatta, hogy a magyar nyelvet utólag is meg lehet tanulni. Rupp pedig az 1. helyen jelölt Braunra célozva azt vélelmezi, hogy attól, akinek már vannak magyar nyelvi előismeretei, bizonyára elvárható, hogy csakhamar elsajátítja ezt a nyelvet. Mivel mindkét különvélemény a szavazás megejtése előtt hangzott el, kétségtelenül hatása volt rá, hogy a trienti Kari Braunt jelölte a tanári kar 1. helyen. Közrejátszhatott ebben az a körülmény is, hogy Braun J. B. Chiarival és J. Späth-tel együtt éppen 1855-ben jelentette meg Erlangenben „Klinik der Geburtshilfe und Gynäkologie" c. könyvét, amely kül- és belföldön egyaránt jó kritikát ka*** Gortvay György—Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. Bp. Akadémiai Kiadó, 1966.