Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 46-47. (Budapest, 1968)

TANULMÁNYOK - Antall József: A család és az iskola szerepe Semmelweis személyiségének kialakulásában (Német nyelven)

Semmelweis Józsefnek a korabeli újsághirdetések és levéltári adatok tanúsága szerint jelentós vagyona, élénk üzleti forgalma volt. Több háza volt Budán, de ingatlanközvetítéssel is foglalkozott. 1823-ban üzletét és lakását is áthelyezte a Semmelweis Ignác szülőházával szemben állott saját házába. Semmelweis József tekintélyes polgár volt, akinek üzlete, a polgárság mindennapi életében játszott szerepe biztos hátteret jelentett a családnak. Erre mutatnak a család tulajdonában megmaradt és most a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz került bútorok, festmények, családi képek és az a tény, hogy a család minden fiútagja gimnáziumot végzett Budán. Közvetlen visszaemlékezés nem áll rendelkezésünkre Semmelweis gyermekkori környezetéről. Az egykori összeírási lapok alapján azonban megállapíthatók a környezetében élt, vele egykorú gyermekek nevei, akik német, magyar, görög stb. anyanyelvű családok fiai és leányaiként játszótársai, iskolatársai lehettek. Különböző nyelvű és vallású családok éltek akkor a mozgalmas dunai kikötőként és postaút-végállomásként is jelentős városrészben. Nem kis szerepe lehetett ennek abban, hogy Semmelweis kiejtése magyarul és németül is árnyalt volt bizonyos akcentustól, de itt alakulhatott ki Semmelweis megkülönböztetést nem ismerő emberiessége is, amely azonban sohasem volt magyarsága kárára. II. Semmelweis Ignác iskolai éveinek minden részletét nem ismerjük. Biztosan ismerjük — egy tanév kivételével — középiskolai tanulmányainak helyét és ekkori érdemjegyeit. A legrégebbi budai gimnáziumban folytatta tanulmányait. Abban az iskolában, amely 1687-től 1773-ig a jezsuiták, majd a rend feloszlatása után királyi katolikus, majd a nagyszombati egyetemnek Budára történt áthelyezése (1777) után királyi egyetemi katolikus gimnáziumként működött. Tanárai világi papok és civilek — kivéve, amikor a piarista rend kezelésében (1831 — 1851) volt. Abban az időben a magyarországi iskolaügyet a II. Ratio Educationis (1806) szabályozta. Az oktatás nyelve a latin, de a magyar nyelv kötelező volt, a német pedig fakultatív. Három elemi osztály után következett a gimnázium, azon belül a grammatikai tagozat (I—IV. osztály), valamint a két humanista osztály (V—VI. •osztály). Ezt követte az egyetem előkészítésére szolgáló két filozófiai osztály, amelyből részben a Bölcsészettudományi Kar fejlődött ki (a jogi és orvostudományi karral egyenrangúvá válva), részben pedig VII—VIII. osztályként egyesítették a középiskolával, megteremtve a nyolcosztályos magyarországi rendszert, amely 1851-től egy évszázadig állt fenn. Semmelweis Ignác idején tehát a középiskola még hatosztályos volt és 1820— 1835 között mind a hat Semmelweis-fiú ebbe az iskolába járt. A család nevét mindig magyarosan „Szemmelweisz"-nek írták, és az iskolai névkönyvekben (Informationes) Semmelweis és testvérei nemzetisége (natio) rovatában mindig a „Hungarus" állt, míg számos osztálytársánál találjuk az Austriacus, Croatus, Gallicianus, Hebraeus stb. bejegyzést. (Egyébként Semmelweis József halálá-